Akasztani, Bendegúz?

„Szögezzük le mindjárt, hogy a magyar ellenzék fundamentálisan békés természetű, nem is ellenez igazából, túl van az ilyesmiken immár, sőt az agresszió elképzelhető legenyhébb formáitól is tartózkodik, de annyira, hogy ha például valaki megkérné rá, mármint az ellenzéket (sima heccből, egészen gyanútlanul, derűsen, mondhatni), hogy nosza, táncoljon csürdöngölőst, elvégre szép időnk van, csacska gerlepárok satöbbi, akkor ő udvariasan, mindazonáltal igen határozottan azt válaszolná, az ellenzék, úgy értem, hogy elnézést és ne haragudjál, de nem –

Tényleg csak és kizárólag ehhez képest mondható kicsit meglepőnek, hogy Szarvas Koppány Bendegúz (jó név amúgy, szalonnát lehetne sütögetni fölötte) néhány nappal ezelőtt megosztotta a 24.hu kórházi ágyfelszabadításokról szóló egyik cikkét, és a következő kommentárt fűzte hozzá: »Járványkezelés Fidesz módra. Nehéz erre szalonképesen reagálni, inkább csak úgy fogalmazok:

Azért ez egy súlyos megjegyzés; egészen konkrétan arról van szó benne (ezt a totálisan megbékült ellenzék kedvéért vetjük közbe, amely a szemlőhegyi puha kövek alól felkelő Nap – áldassék! – szelíd fényében fürdőzve esetleg úgy vélhetné most, pöppet naivan, hogy a lámpavas, az bizony a hinayana buddhizmus valamely jámbor eszköze csupán, az ottani rózsafüzér kvázi), szóval arról van szó ebben a két mondatban, hogy a kormánytagokat, summa summarum, lassan ideje lenne felakasztani tulajdonképpen.”