„Az életben egyetlen dolog biztos: a halál. Az állítólag Germanus Gyula orientalista felesége, G. Hajnóczy Rózsa nevéhez fűződő mondásban megfogalmazott tény egy általánosabb igazságból következik, abból, hogy az életben az egyetlen bizonyosság a folyamatos változás. Ez a szakadatlan transzformáció részleteiben és azok bekövetkeztének mikorját tekintve megjósolhatatlan, s ezáltal kontrollálhatatlan, ami a bizonytalanságot teszi az élet alapvető jellemzőjévé. Ezzel csak egy gond van, de nagy: az emberi lélek számára a bizonytalanság fenyegető, nehezen feldolgozható és kezelhető állapot, a szorongás egyik forrása.
Abban a korban, amikor a vallás még életérzés volt, nem pedig jobbára egy póz, mint napjainkban, egy felső hatalom gondoskodásába vetett meggyőződés hatékony lelki védelmet jelenthetett a bizonytalanság egzisztenciális réme ellen. A világ varázstalanításával, szekularizációjával azonban ez a védővonal elesett, az ember leszámolt azzal az ábránddal, hogy egy mindenható szellemi lény oltalma alatt állna, tudat alatt elfogadta, hogy az univerzum érzéketlen és süket a vágyai iránt.
Az elmúlt egy-másfélszáz évben azonban új védőművet építettünk, a biztonság illúzióját. Hatékony lelki védelmi mechanizmus természetesen nem lóghat a levegőben, nem épülhet a semmire, kézzel fogható, masszív pillérekre van szüksége. A nyugati kultúrkörben az elmúlt generációk megteremtették ezeket: a folyamatos növekedés lehetőségének idióta mítoszán alapuló gazdaságot, a minden probléma orvoslására alkalmas, mindentudónak és mindenhatónak álmodott tudományt, a megingathatatlannak tűnő, komplex szociális ellátó rendszereket. Mindezek áldást jelentettek az emberiség jelentős része számára, korábban sosem látott életminőséget teremtettek. Az más kérdés, hogy főleg az elsőnek hatalmas ára van, amit az utánunk jövő generációk fognak megfizetni.”