Virológusok országa

„Szoktuk mondogatni, hogy mi vagyunk a tízmillió futballszakértő országa. És ezzel nincs is semmi baj, mert ez a »szakértelmünk« nem árt senkinek. Most viszont kezdünk a tízmillió virológus országává válni, és ez aggasztó. Persze a legújabb »szakértők« természetesen a politika világából jönnek és ártanak. De nézzük először a tényeket. Tény, hogy a térségben nálunk jelent meg utoljára a vírus. Tény az is, hogy Magyarországon létrehozták az operatív törzset, amelyben folyamatosan elemzik a friss információkat. Ez a törzs napi két sajtótájékoztatót tart, és mindent elmond, amit egyáltalán el tud, illetve el lehet mondani.

A kormány elindított egy honlapot, amelyen mindenki akár ötpercenként tájékozódhat az aktuá­lis helyzetről. A Szent László-kórházat előkészítették a fertőzöttek fogadására és kezelésére, elkészült az intézkedési terv arra az esetre, ha a Szent László-kórház kapacitása kevésnek bizonyulna, ki vannak jelölve a további kórházak, az anyagiak rendelkezésre állnak akár tömeges fertőzöttség esetére is. Az illetékes miniszter felelőssége teljes tudatában kijelentette, hogy rendelkezésre áll a megfelelő létszámú és képzettségű szakembergárda a helyzet kezelésére. E tényekkel szemben állnak azok, akik a koronavírusból is megpróbálnak politikai tőkét kovácsolni. (Már most szólok: akik ebből politikai tőkét akarnak kovácsolni, azok teljességgel gátlástalanok, és beteges gátlástalanságuk hatalmi helyzetben csak fokozódna!)

Itt van példának okáért Cseh Katalin. Ő eddig többnyire Brüsszelben igyekezett ártani nekünk, s tette ezt az ostobák szorgalmával, kétségek nélkül és a gonoszok eltökéltségével. Most azonban felfedezte magának a koronavírust, és rájött, hogy ő és a vírus feltűnően hasonlítanak egymásra. Így aztán nekiállt fertőzni a közéletet és a közbeszédet, olyan ostobaságokat kijelentve, miszerint »nem tudni, hogy a hatóságok készültek-e intézkedési tervvel, a túlterhelt és forráshiányos egészségügyi intézményrendszerünk kap-e megfelelő támogatást a felkészülésre és az esetleges válsághelyzet kezelésére, rendelkezésre állnak-e a szükséges gyógyszerek és eszközök«.

Igen, mindezt lehet tudni, és igen, mindenki mindenre felkészült. Persze ez teljesen mellékes, bármit is mondjon a kormány, az illetékes miniszter, a tiszti főorvos vagy a pontifex maximus, ennek a nőnek nyilván mindig lesz egy sokkal jobb ötlete.”