„Az egyház hierarchikus szervezet. Talán a leghierarchikusabb az egész nyugati világban. Évekkel ezelőtt Ferenc pápa bevezette, hogy a Vízkereszt és a Mindenszentek ezentúl kötelező ünnep lesz, és a máskor ezen a napon kongó templomok hirtelen megteltek, a hívek tudomásul vették, és azóta is részt vesznek ezeken az alkalmakon. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia múlt héten kiadott közleményében – a koronavírus megjelenésére reagálva – bizonyos változásokat írt elő a miséken. (Szentelvíz-tartók kiürítése, kézfogás elmaradása, kézbe áldozás.) És vasárnap mindannyian zokszó nélkül követtük a rendelkezéseket. Kicsit talán mosolyogva, de odabiccentettünk a szomszédunknak, mindenki kézbe áldozott. Nem gyűjtöttek a hívek aláírást a kézfogásért, nem szakadtak ketté a gyülekezetek nyelvre és kézbe áldozó pártokra, nem várták transzparensek a papokat, hogy »Csuhások, adjátok vissza a szenteltvizemet!«.
Nagyjából eddig tartott volna a cikkem, amit vasárnap tízkor, a miséről hazaérve már félig meg is fogalmaztam, ám ekkor az egyik katolikus portálnak a témába vágó írása alatti kommenteket olvasgatva, szembesültem ezekkel a bejegyzésekkel. (»Mindig nyelvre áldoztam, miért kell ezen változtatni?« »Mi az a koronavírus, miért kell meghátrálni?«) Később több cikket is olvastam, ahol katolikusok értetlenkedtek a döntés miatt.