Járvány-kommunikáció

„A kormány akcióinak mindig vannak politikai elemei. A mögöttes megfontolások a kormány tájékoztatásából soha nem hiányoznak, mert (valószínűleg minden) kormány minden döntésében és megszólalásában arra is sandít, hogy mi is lesz az adott ügy politikai következménye, mire készteti majd a választókat. Most az alapállás is bizonytalan. Nem tudható, hogy a vírus milyen hatással és milyen hosszan támad Magyarországon, Európában, világszerte.

A kormány ebből akkor jöhet ki jól, ha láthatóan uralja a helyzetet, ha gondoskodik a betegekről, ha képes megfékezni a járványt. Vagyis a tájékoztatásban eleve fellelhető a habozás, jóllehet a kormány igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy a hatóságok és az egészségügyi szolgálatok kiválóan felkészültek a kór terjedésére, az emberek ezt kétkedéssel fogadják. Mert valójában senki nem tudja igazán, hogy mire is kellene felkészülnünk, ugyanakkor a honi egészségügyben alapvetően nincs elég orvos (járványügyi szakorvos), laboratórium, szakképzett személyzet, eszköz és karantén-felszerelés. Vagyis nem hihető, hogy a magyar egészségügy komoly, nagy járványt képes kezelni, mert ehhez nincs elég eszköze.

A hitetlenség másik oka, hogy Orbán Viktor kormánya gondokról-bajokról soha még megalapozott, hiteles információt nem közölt a választókkal. Pillanatnyi érdeke szerint vagy eltúlozza, vagy bagatellizálja a rossz híreket, vagy éppen semmit sem közöl népével, netán kitalál meg nem történt dolgokat. A bajok oka mindig Soros, Gyurcsány és az ellenzék, vagy az Unió. A kormánynak nincs hitele, csak a fanatikus hívők előtt, akiknek mindegy, hogy valami tegnap (pl. klímaválság) csak nevetséges ellenzéki kitaláció volt, ma pedig már a kormányprogram része. (Migráns ide be nem teszi a lábát, mert lehet, hogy fertőző beteg.) És amit Orbán tesz, azt jól teszi, amit mond, azt jól mondja. Jó barátja, Erdogan is igazolhatja. A tények pedig mit sem számítanak.”