„A kormány akcióinak mindig vannak politikai elemei. A mögöttes megfontolások a kormány tájékoztatásából soha nem hiányoznak, mert (valószínűleg minden) kormány minden döntésében és megszólalásában arra is sandít, hogy mi is lesz az adott ügy politikai következménye, mire készteti majd a választókat. Most az alapállás is bizonytalan. Nem tudható, hogy a vírus milyen hatással és milyen hosszan támad Magyarországon, Európában, világszerte.
A kormány ebből akkor jöhet ki jól, ha láthatóan uralja a helyzetet, ha gondoskodik a betegekről, ha képes megfékezni a járványt. Vagyis a tájékoztatásban eleve fellelhető a habozás, jóllehet a kormány igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy a hatóságok és az egészségügyi szolgálatok kiválóan felkészültek a kór terjedésére, az emberek ezt kétkedéssel fogadják. Mert valójában senki nem tudja igazán, hogy mire is kellene felkészülnünk, ugyanakkor a honi egészségügyben alapvetően nincs elég orvos (járványügyi szakorvos), laboratórium, szakképzett személyzet, eszköz és karantén-felszerelés. Vagyis nem hihető, hogy a magyar egészségügy komoly, nagy járványt képes kezelni, mert ehhez nincs elég eszköze.