Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A magyar kormánynak van két olyan nagyberuházása, amelyet ebben a helyzetben biztosan le kell állítani.
„Beszélnünk kell egy fontos dologról. Miközben az európai kormányok — Csehországtól Németországig — már a kivállalkozásokat és a munkahelyeket mentő konkrét lépéseknél tartanak, az Orbán-kabinet erejéből eddig mindössze a nagyvállalatok — azon belül is főként az állami hitelekkel finanszírozott NER-cégek — megsegítésére futotta. Ez így nincs rendben.
Mindenhol halljuk: minden bizonnyal a rendszerváltás utáni évtizedek legnagyobb gazdasági válsága közelít.
Az államnak ebben a helyzetben a krízis átvészelésére és a válságból történő kilábalásra kell fókuszálnia. Ez azt jelenti, nem szabad pénztemetőket vagy olyan beruházásokat finanszíroznia, amelynél nem egyértelmű, hogy a válság utáni, átalakult gazdasági struktúrában is szükség lesz rá. Kirívóan rossz példa ebből a szempontból az egyfolytában dráguló Operaház-fejújítás büdzséjének újabb 5 milliárd forinttal történő megtoldása — miközben a kulturális élet leáll, előadóművészek sokasága veszíti el a munkáját egyik napról a másikra, nem nekik megy a pénz, hanem a Tiborc-közeli építőcég kistafírozására.
De van, ahol több megy el a lecsóba. A magyar kormánynak van két olyan nagyberuházása, amelyet ebben a helyzetben biztosan le kell állítani.
Az egyik a paksi bővítés. Az új reaktorok felépítését 2014-ben egy, a mostanitól alapvetően különböző gazdasági környezetben határozta el a kormány. A megtérülési számításokat a folyamatosan növekvő áramigényre és áramárra alapozták, ami már 2014 és 2019 között sem volt igaz, most pedig a szakma szerint hosszú időre illúzióvá vált. A tervezett projekt hazai munkahelyteremtő, gazdaságfejlesztő potenciálja is minimális és csupán átmeneti. Paks 2-re a mostani helyzetben további állami forrásokat fordítani vétkes felelőtlenség. Nagy szerencse, hogy Pakson még nem történt semmi – közel 300 milliárdot sajnos már így is elköltöttek, de további minimum 3000 milliárdot még meg lehetne menteni.
A másik a Budapest-Belgrád (kínai) vasút, amelyet kínai pénzből, kínai cégek építenek Mészáros Lőrinc közreműködésével, közel 4 milliárd forintos rekord-kilométeráron, összesen 750 milliárdért. A vasúti projektnél eleve úgy számoltak, hogy sosem fog megtérülni (ezért is titkosították a megvalósíthatósági tanulmányt). A beruházást azzal indokolta a kormány, hogy így majd gyorsabban érhetnek Európába a kínai áruk. Nem világos, hogy ez mitől lenne olyan magyar érdek, amit közpénzből érdemes megvalósítani, de az sem biztos, hogy a következő években mennyire számít majd egyértelmű előnynek, ha valami esetleg gyorsabban ideér Kínából.
Ennek a két nagyberuházásnak a leállítása jelentős forrásokat szabadítana fel, finanszírozni tudná többek között az általam is javasolt krízisalapokat és a családoknak, dolgozóknak juttatott transzfereket — és nem bilincselné hozzá Magyarországot egy olyan gazdasági modellhez, amely nagy eséllyel épp a válság következtében veszíti el a létjogosultságát!”