Az „én-generációnak” másokra is gondolnia kell, ha meg akarjuk állítani a koronavírust

„Bízhatunk-e abban, hogy az »én-generáció«, amit sosem fosztottak meg semmitől privilegizált élete során, képes lesz izolálni magát, vagy elkezdenek megint arról nyávogni, hogy milyen »stresszes« az, amikor a hatóságok minimális mértékben is megpróbálják korlátozni a szabadságukat? Észak-Koreában agyonlőtték az első koronavírusost. Ez egy olyan lehetőség, amiről sokan ábrándoznak errefelé, főleg akkor, ha valamelyik hanyag suhanc ráköhög egy idős utasra a vonaton. 

Attól tartok, hogy a mostani mumpszjárvány jól példázza, hogy mivel állunk szemben. Az egyik barátom gyerekei, akik a húszas éveik elején járnak, sokezer más egyetemistához hasonlóan szintén elkapták ezt a szörnyű betegséget tavaly. A mumpsz lényegében kihalt, de a '90-es években, amikor az egyetemisták mostani generációja született, volt egy meredek zuhanás a beadott MMR-vakcinák számában. Ugyan a barátom fiát és lányát is beoltották, kiderült, hogy ez sem volt elég ahhoz, hogy megvédje őket a járványtól. 

Mi, akik fegyelmezetten megcsináltuk, amit mondtak nekünk, most azt látjuk, hogy a gyerekeinket veszélybe sodorják az öntörvényű oltásellenesek, akik néhány netes videó megnézése után úgy érezték, jobban tudják a dolgokat, mint az orvostudomány. A drágaságaik úgyis védve lesznek, legalábbis ezt gondolták, hiszen elég felelős szülő gondoskodik arról, hogy a csemetéjük megkapja a szurit, így pedig mindenképpen kialakul a védettség. 

Csak hát nem így történt. Azt hinni, hogy fontosabb nem beoltatni a kis Harryt vagy Hettiet, mint belegondolni, hogy a gyerekek kanyarósok lehetnek, megfertőzhetnek egy terhes nőt és megvakíthatják a meg sem született gyerekét – ez az önző individualizmus magasiskolája, korunk egyik legagresszívebb, gyógyíthatatlan betegsége.”