Út az emberhez – a világ szórakozni akar

Mel Gibson lélekszaggató Krisztus-filmje, vagy a gördeszkás plébános lehetséges, hogy több embert fordított Jézus felé, mint valahányezer tanmenet szerinti, veretesebb nyelvezetű egyházi »tréning«. Az emberek érzékenységét, ingerküszöbét durván deformálta az idő, meg kellene találnunk tehát a szívükhöz vezető újdonsült utakat.

A Rossz ugyanis hamar alkalmazkodik. Mint valamiféle gonosz vírus, egyből megkerüli az akadályokat, észreveszi a csapdát és mindenáron eljut oda, ahol a leghatékonyabb a rombolás. Ha a kor embere, embergyereke a zenére fogékony, akkor húrokat penget. Ha az internet szabadul el, akkor a világhálón kelleti magát – zabálandó formában. A legújabbkori urbánus népszokások, a divat, a trend – mind eszköze ahhoz, hogy eljusson a lélekig és ott eljátssza az elefántot a porcelánboltban.

Szerencsére ez igaz a Jóra is. Ezért példálóztunk az említett Mel Gibson-filmmel, A passióval, amelyen hegyomlásnyi kigyúrt kopaszok zokogtak a moziban. Volt is sivalkodás a keresztény elhajlással semmiképp sem vádolható Hollywoodban… A gördeszkás plébános ezzel szemben a jófejséggel hódított és szerzett híveket: nem kell Savanyújóskának lenni a hit által. Vagy ahogy a Tűzszekerek – már megint egy kultikus mozifilm – olimpikonja mondta: »…nem hihetik azt a gyerekek, hogy Isten játékrontó!«”