A pedagógusok érdekképviseletére létrejött szakszervezetek is inkább az olcsó nácizásból veszik ki a részüket.
„Politikai hisztériába kezdett a balliberális tömb a Nat tervezete miatt, pedig a szakmai vita indokolt lenne. No nem Wass Albert és Nyírő József miatt, sőt inkább az a szégyen, hogy tíz évet kellett várni a kétharmados Fidesz-kormányzás idején, hogy végre hazafias nevelést kapjanak a gyerekeink. Ami viszont szomorú, hogy a diákok túlterhelése megmarad.
A négy gyermekemből kettő már iskolás, így édesanyaként nap mint nap látom és megélem, mennyire sokat kell tanulniuk, alig van idejük gyereknek lenni, és ez érdemben nem változik sajnos az új alaptantervvel sem. A túlterheltséget minden tanár, ideológiai meggyőződéstől függetlenül elismeri, és az oktatás három legnagyobb problémája közé sorolja. Pedig kulcskérdés, hogy milyen állapotban vannak és lesznek az utódaink, a következő nemzedék hogyan tudja elsajátítani az élethez szükséges tudnivalókat.
Szomorúan tapasztalom, hogy nemcsak a balliberális pártok, hanem az egyébként a pedagógusok érdekképviseletére létrejött szakszervezetek is inkább az olcsó nácizásból veszik ki a részüket ahelyett, hogy annak a tiltakozásnak állnának az élére, amely a most már mindennaposnak tekinthető tanárbántalmazások miatt alakult ki. Itt miért nincs tiltakozáshullám? Ebben miért hallgatnak? Ja, nyilván kellemetlen a liberálisoknak beismerni, hogy az integráció mindenáron való erőltetése csődöt mondott.
Pedig az alacsony bérek mellett a tanárhiánynak ez is kiváltó oka: a tanárok nincsenek biztonságban. A Mi Hazánk szerint a tisztességes, többségi gyerekek jogai és a pedagógusok biztonsága az első, és ha ez nem megy másképp (márpedig úgy tűnik, hogy nem megy), akkor el kell különíteni azokat, akik képtelenek a normák betartására.”