„Ma megkezdődött a nagyböjt szent negyven napja. Hamvazószerdával, ami szigorú böjti nap. És én, esendő, árva lélek, csak arra tudok gondolni, hogy ma csupán háromszor ehetek, akkor is húsmenteset, és a háromból is csupán egyszer lakhatok jól. Tegnap volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. »Isa pur es homu vogymuk« – írja egyik legkorábbi nyelvemlékünk. Vajon a gulág rabszolgáinak naponta mennyi jutott? Húsból semennyi. Másból is kevés. Én meg itt sírok, hogy nem tömhetem meg kedvemre a gyomromat.
***
Mennyi még? 4-5 óra. Aztán elő a felvágottat, a rántott husit, az oldalast! Éjfél után egy perccel. Minden évben. Mert egyetlen napig »éheztem«. Ahelyett, hogy emlékeznék.
Emlékeznék arra, hogy porból lettem, s majdan visszatérek a porba.”