„Holnap tárgyal a Fővárosi Közgyűlés Budapest idei költségvetéséről, a szűk mozgástéren belül a budapestieknek tett vállalásainkból indultunk ki. Köztük egy fontos ígéretből, amelyet decemberben tettem a Madách térre összegyűlt több mint tízezer embernek, és mindenkinek, aki velem, együtt vallja: a kultúra nemzeti alap. Azt mondtam ott, megvédjük a színházainkat, amelyeknek egy rossz és káros törvény veszélyezteti a művészi szabadságát. Utálatos helyzet, utálom magam is ezt a törvényt, ezért úgy kellett ebben az ügyben is számolnunk, hogy figyelemmel legyünk arra, nem csak színházakat kell finanszíroznunk ebben a városban. A vállalás betartása tehát nem veszélyeztetheti a város működőképességét.
Ezért a vége felé közeledő tárgyalásokon a kormánnyal az alábbi elveket követtük:
1. Nem adunk át egyetlen színházat sem a kormánynak, még ha kérik, akkor se: minden színház fenntartói joga a fővárosnál marad.
2. A művészi szabadságukban veszélyeztette színházakat tisztán önkormányzati finanszírozásba vonjuk, vagyis nem lesz az államnak beleszólása a Katona József Színház, az Örkény Színház, a Radnóti Színház és a Trafó művészeti munkájába.
3. A tisztán önkormányzati finanszírozású színházak mellett lesznek a városban vegyes – vagyis állami és önkormányzati – , és tisztán állami finanszírozási kőszínházak is. Utálatos helyzet, mondom, de ezt kényszeríti ránk a fővárosnak hagyott szűk mozgástér.