Isten veled, Tamás!

„Ritkán hozakodom elő fideszes múltammal. Nem mintha szégyellném, de régen volt, írtam is róla korábban rengeteget, meg előhozakodnak vele mások. Tegnap késő este azonban hosszan méláztam az egyik epizódon, ma reggel pedig előkerestem ezt. Szórólap jó sok évvel ezelőttről.

Polgármesterjelöltként indultam a hetedik kerületben, az esély a nullához konvergált (ellenfelem Hunvald György volt, dehát minálunk a baloldal mindig csodákra képes), ám igyekeztem komolyan venni a feladatot. Próbáltam színvonalas, elkötelezett csapatot összeválogatni, már amennyiben nem volt megkötve a kezem.

Így merült föl Wichmann Tamás neve, a kenus legendáé, aki a kerületben legendás helyet üzemeltetett. Bár ez a közös kaland nem jött össze, környezetemnek továbbra is megkerülhetetlen szereplője maradt - minden értelemben, hiszen próbálta volna valaki csak úgy megkerülni a hatalmas termetű embert. Tekintélyt parancsoló lénye, darabos közvetlensége, egy más korból ittragadtsága része volt az életünknek. Még nagyon sokat élhetett volna. Isten veled, Tamás.”