Hadüzenet

„Október 13-a óta némileg bajban van a kormánypárt; ezt mutatja az évekkel ezelőtt kissé háttérbe szorított Habony reaktiválása. Orbán Viktor a jelek szerint továbbra sem hajlandó felcserélni az uralkodást a kormányzással. A miniszterelnökünkre jellemző gőg és nárcizmus éppúgy lehetetlenné teszi a sokak által áhított konszolidációt, mint mamelukjainak szakpolitikai dilettantizmusa vagy a Fidesz erkölcsi tőkéjének teljes eltékozlása az elmúlt évtizedben.

Orbán már nem tehet mást: közhelyeket pufogtatva szünet nélkül uszít, s eközben folyamatosan jobbra tolódik. Már-már az extrém tartományban mozog. Az etnikai alapú szegregációt elszenvedő roma gyerekektől, illetve a hazai büntetés-végrehajtási intézetek embertelen körülményei miatt szintén az államot perelő elítéltektől egyaránt megtagadja a nekik jogerősen megítélt kártérítést. „A társadalom igazságérzetét” emlegeti most ugyanaz az ember, aki magasról tett ugyanerre az igazságérzetre, miközben a közvagyon jelentős részét átjátszotta a hozzá lojális oligarcháknak, családja gazdagodását pedig következetesen a nemzet érdekei elé helyezte. A kormányfő persze jó érzékkel ismerte fel, hogy a sztereotipizált cigányság, illetve az elítéltek csöppet sem népszerűek a hazai lakosság körében, ergo a kifulladóban lévő migránsozást érdemes felváltani az érintettek elleni uszítással.

Csakhogy Orbán Viktor ezúttal szintet lépett. Mert lehet szeretni vagy nem szeretni a romákat és a börtönlakókat, a lényeg azonban máshol rejlik. Amikor a miniszterelnök jogerős ítéletekre hány fittyet, valójában a jogbiztonságnak, horribile dictu: a jogállamnak üzen hadat. A harmadik hatalmi ággal háborúban álló orbáni garnitúra mostantól nem várhatja el a jogkövető magatartást egyetlen magyar állampolgártól sem. De miért is érdekelne ez olyasvalakit, aki egy észak-macedóniai köztörvényesnek biztosít oltalmat hosszú hónapok óta?”