„A Kuciak-gyilkosság sokkoló. Nem egy olyan elvont esemény, ami messze, soha nem látott tájakon történt Szlovákiában és egy kézlegyintéssel elintézhetjük. Nem mondhatjuk azt, hogy minket ez nem érint. Ahogy jöttek a hírek, úgy derült ki, hogy a gyilkosság szálai Gútára, Komáromba, szülőfalumba Marcelházára vezettek. Fájó tanulság és üzenete is van. Sok problémánk közös az országban. Körül kellett nézni és meglátni magunk között a jót, a rosszat, tenni érte, hogy ne történhessen meg valamilyen méltánytalanság. Mert a rossz sokszor köztünk jár, ott van az utcasarkon, a kis svindlikben, a nagy csalásokban, az apróbb dolgokban ugyanúgy, ahogy a súlyos botrányokban.
Ma emlékezni jöttünk, de holnap tennünk is kell. Ján Kuciak és jegyese emléke előtt nem csak egy gyertya gyújtásával tisztelgünk a legjobban. Leginkább akkor, ha úgy teszünk, mint ő: saját magunk is aktívan teszünk a könyezetünkért és a számunkra fontos dolgokért. Ez volt az ő életművének legfőbb üzenete. Az élet nem áll meg és tovább folytatódik. Mindannyiunk számára vannak fontos témák, mindenki tehet valamit magáért, másokért. Valakinek a gyerekek jövője, a boldogulásuk és az oktatásuk fontos. Másnak a városa, szűkebb vagy tágabb környezete szépítése, megint másnak a sport. Az otthonunk mellett a városunk, a régiónk, az ország is olyan, amilyenné tesszük! Javíthatunk rajta választásokon és azon túl. Ha nem így teszünk, ha kivonjuk magunkat, akkor pedig elveszik tőlünk az országunkat, a városunkat, az ügyeinket. Gyakran olyan emberek, akik gátlástalanok és rosszak. Ne hagyjuk, hogy így legyen!”