A budapesti nyilas-desperadók kegyetlenkedései máig nem kellően ismertek

„1944-ben kik állhattak a nyilaskeresztesek közé?

A nyilasok többnyire az ipari és kereskedelmi munkások, illetve a nagyvárosokban mindenütt megtalálható, bizonytalan egzisztenciájú alsóbb rétegek közül kerültek ki. De voltak közöttük kereskedelmi dolgozók, kiskereskedők, kistisztviselők, egy-két mérnök, sőt, templomfestő is. Budapesten az október 15-i hatalomátvétel utáni időkben a tagságban fokozatosan teret nyertek a lumpen, garázda életvitelt folytató desperadók, sőt, a piti köztörvényesek is megjelentek soraikban. A december eleji úgynevezett »nyilasvonattal« is sokan elhagyták a várost, valamint a nagyüzemekben meglevő nyilas alapszervezetek is bomlásnak indultak. Végül december 24-e, az ostrom kezdete után még volt egy kitörési kísérlet, ekkor tényleg csak a legsötétebb alakok vagy a hányódó, kallódó figurák maradtak a gyűrűben.

Hogyan működött a Nyilaskeresztes Párt az ostromlott fővárosban? Milyen emberiségellenes és háborús bűncselekményeket követtek el?

A nyilasok általános terror alatt tartották a lakosságot. Nem csak az üldözöttek élete forgott veszélyben, hanem jóformán akárki a célkeresztbe kerülhetett. A XIV. kerületi pártszervezet székházában egyszer az egyik nyilas főnök izgatottan kiabálta: »Vigh, nagy fogást csináltunk. A belvárosból hoztunk egy pacákot, 40 000 pengő van a bőröndben!«. Máskor öt embert vittek be a pártházba, akik »Nem látszottak zsidónak. Biztos volt pénzük és aranyuk«. Az egyik zuglói nyilas még 20 év múlva is indulatosan említette: »Rechtmann [főkerületvezető] azért gurult be rám, és azért váltatott le, mert a január 1-én beküldött öt zsidó értékeit nem küldtem be. Az apja f…át, loptak ők is eleget, nem?«. Ezen kívül nőket erőszakoltak meg, és számos kivégzést, sőt, tömeggyilkosságot is hajtottak végre, sokszor a Duna-parton. Nemegyszer szörnyű módon bántalmazták és megkínozták foglyaikat.

Az elmúlt évek levéltári kutatásainak eredményei mit mutattak meg a nyilasok kegyetlenkedéseiből?

A kommunista időszakban érthető módon arra »utaztak« a nyomozó szervek, hogy minél több, sokszor egészen képtelen bűncselekményt varrjanak a nyilasok nyakába, mint például, hogy kegyetlenkedésük nyomán a pincében 20 cm vastagon odaszáradt a vér. Ilyen volt az is, amikor vádló tanúk nélkül, hallomás alapján ítéltek életfogytiglanra egy 14 éves fiatalt! Mára sajnos számos esetben kibogozhatatlanná váltak az egykori történések szálai, így inkább csak a különféle, tipikussá váló motívumokat lehet megkülönböztetni. Csonka Laura levéltáros írt egy példaértékű összefoglalót a XII. kerületi Kun András ex-páter ügyéről – néhány nap alatt zavarták le az eljárást, és nem történt rendes kivizsgálás sem. Ez egyrészt érthető – másrészt viszont így számos fontos részlet örökre elveszett.

Évekkel később az egyik nyilas vádlott az ostrom heteiről csak a következőkre tudott visszaemlékezni: »Az egészből, ami megmaradt bennem, a lövések fénye, a félelem, a védtelen emberek félelemtől eltorzult arca«. Nem fogjuk tudni az áldozatok pontos számát sem meghatározni. Még 1993-ban is lehetett olvasni olyan apróhirdetést, amelyben az 1944 decemberében a Royal Nyilasházba hurcolt illetőről szerettek volna valamit megtudni a hozzátartozók… »Ki tud róla? Jelentkezzenek, segítsenek!« – ez volt az egyik legmegrázóbb apróhirdetés, amit valaha is olvastam. Izgalmas az embermentés kérdése is, mely mai napig nincs rendesen kibeszélve és feldolgozva. A jelenlegi kutatások tükrében úgy tűnik, hogy jóval nagyobb kör lehetett ezáltal érintve, mint gondolnánk. Gondoljunk csak bele, a zuglói nyilasok székházával éppen szemben volt Slachta Margit rendháza!”