A kommunista időszakban érthető módon arra »utaztak« a nyomozó szervek, hogy minél több, sokszor egészen képtelen bűncselekményt varrjanak a nyilasok nyakába, mint például, hogy kegyetlenkedésük nyomán a pincében 20 cm vastagon odaszáradt a vér. Ilyen volt az is, amikor vádló tanúk nélkül, hallomás alapján ítéltek életfogytiglanra egy 14 éves fiatalt! Mára sajnos számos esetben kibogozhatatlanná váltak az egykori történések szálai, így inkább csak a különféle, tipikussá váló motívumokat lehet megkülönböztetni. Csonka Laura levéltáros írt egy példaértékű összefoglalót a XII. kerületi Kun András ex-páter ügyéről – néhány nap alatt zavarták le az eljárást, és nem történt rendes kivizsgálás sem. Ez egyrészt érthető – másrészt viszont így számos fontos részlet örökre elveszett.
Évekkel később az egyik nyilas vádlott az ostrom heteiről csak a következőkre tudott visszaemlékezni: »Az egészből, ami megmaradt bennem, a lövések fénye, a félelem, a védtelen emberek félelemtől eltorzult arca«. Nem fogjuk tudni az áldozatok pontos számát sem meghatározni. Még 1993-ban is lehetett olvasni olyan apróhirdetést, amelyben az 1944 decemberében a Royal Nyilasházba hurcolt illetőről szerettek volna valamit megtudni a hozzátartozók… »Ki tud róla? Jelentkezzenek, segítsenek!« – ez volt az egyik legmegrázóbb apróhirdetés, amit valaha is olvastam. Izgalmas az embermentés kérdése is, mely mai napig nincs rendesen kibeszélve és feldolgozva. A jelenlegi kutatások tükrében úgy tűnik, hogy jóval nagyobb kör lehetett ezáltal érintve, mint gondolnánk. Gondoljunk csak bele, a zuglói nyilasok székházával éppen szemben volt Slachta Margit rendháza!”