Ezek az előítéletek félelmet és rasszizmust szíthatnak.
„Miközben tetőfokára hág a vírustól való félelem, a palaui videó keringeni kezd az Egyesült Államokban és Európában, hogy újraélessze a régi narratívát más népek, elsősorban persze az ázsiaiak állítólagosan undorító étkezési szokásairól. A rovarokat, kígyókat, vagy egereket fogyasztó kínaiakról, vagy más ázsiaiakról készült képek gyakran keringenek a közösségi médiában és kattintásvadász weboldalakon. Jelen esetben mindezt egy másik régi, rasszista elképzeléssel is vegyítették, jelesül azzal, hogy a »mocskos« kínaiak hordozzák a vírust. Sok amerikai sokáig abban a hitben élt, hogy – ahogy a New York Daily Tribune írta 1854-ben – a kínaiak »minden képzeletet felülmúlóan civilizálatlanok, mocskosak és aljasok«. Ma ugyanezeket a képzeteket társítják más népcsoportokhoz, például a dél-amerikai menekültekhez, de ugyanúgy élnek még néhány nyugati Kínáról alkotott gondolataiban is.
Ezek az előítéletek félelmet és rasszizmust szíthatnak. Ahogy egyre terjed a vuhani vírus, úgy válik egyre valószínűbbé, hogy a kínaikat mint csoportot teszik felelőssé a hordozásáért és a terjesztéséért. Olyan országokban, mint Malajzia és Indonézia, ahol már most is konfliktusok övezik a kínaiakat, nagyon rossz vége lehet az ilyesminek. A Nyugaton, főként a Trump-adminisztráció alatt, mind a kormány, mind a lakosság előítéletesebbé válhat.
A vadállatok kezelése lehet a vírus gyökere. A legtöbb kínai városban még mindig léteznek olyan nedves piacok, ahol élő állatokat lehet vásárolni többnyire gyógyászati vagy élelmezési céllal, és eredetileg éppen a huani halpiacot tartották a járvány kiindulópontjának. A kínai kormány be is tiltotta a vadállatokkal történő kereskedelmet a járvány lecsengéséig.
De, ahogy kiderült, talán nem is a piac okozta a járvány kitörését. Egy új tanulmány szerint a korai áldozatok nem is kerültek kapcsolatba a piaccal. És habár a vírus jelenleg úgy tűnik, hogy tényleg a denevérektől származik, még mindig nem egyértelmű, hogyan került át az emberekre. Elég valószínű, hogy a bőregerek elfogyasztásának nincs hozzá köze.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
A két ázsiai ország kapcsolata hetek alatt olyan mélypontra zuhant, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Tokió katonai választ helyezett kilátásba, Peking erre visszahívta a nagykövetét.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Magyarország azonban továbbra is a béke hangja Európában, és nem engedi, hogy a magyar emberek adójából finanszírozzák Ukrajnát.
A miniszterelnök kimondta: az uniós tagállamok magáncégeinek nagyobb vagyona van Oroszországban, mint amekkora az Európában befagyasztott pénzösszeg.
