Az ellenzéki mérce kettős mérése

„Látom, hallom, megy a pufogás, siránkozás, átkozódás a tegnapi győri választás miatt, amelyen amúgy semmi rendkívüli nem történt. Október óta próbálom elmakogni, hogy az erőviszonyok nagyjából változatlanok – sikertelenül. Nem baj, négy részben alaposan megírtam, hogy szerintem mi történt tavaly, mi történik éppen és miért, mit mulasztottak el a NER ellenfelei és miért, és merre tart a rendszer. Külön-külön is baszott hosszú, csak hogy kedvet csináljak hozzá, nemsokára olvasható, ám most nem erről akarok beszélni. Hanem a hozzáállásról.

Tegnap késő este odajött hozzám egy ismert művész-értelmiségi azzal, hogy nem érti, miért ilyen rémes a helyzet, hogy például ott Győrben nem veszik észre, hogy félrevezetik őket? – kérdezte inkább csak magától, én meg indulatosan közbevágtam, hogy ezért ilyen a helyzet. Azért, mert te itt a belvárosban ácsorogva úgy hiszed, nálad van a felsőbbrendű, egyedüli tudás, és aki ezzel nem azonosul, az »félre van vezetve«. Nem is feltételezed, hogy Jászfényszarun és Tótkomlóson, no, meg Győrben is teljesen birtokában vannak mindazon információknak, amelyeknek te, csak más következtetést vonnak le belőle. Hogy de, többségük pontosan tisztában van a korrupcióval, a hatalmaskodással, és figyelembe veszi a döntése során, de csak egy szempontként a sok közül, mert a környezetéről kell határoznia. Tudhatja például azt, hogy egy politikus opportunista, asszisztált megvetendő dolgokhoz, de kompetensebb vezetőnek gondolja, többet remél tőle, a múltja ellenére inkább helyesli céljait, mint ellenfeleiét. Azután kiderül, tévedett-e, de nem lehet elvitatni tőle a mérlegelés jogát, ez nem egyszerűen ítélőképességének megkérdőjelezése, de polgári mivoltának, személyisége integritásának kétségbevonása. Kritizálni természetesen lehet, vitába szállni vele, de lenézni ab ovo nem. Az ő élete, ő döntése, az ő szempontjai. Ahogy egy amúgy ellenzéki érzelmű budapestit is vezethetett a főpolgármester-választás során az, hogy ő bizony szeretne atlétikai vébét, és tetszik neki a Liget-projekt. (A végeredmény ismeretében ettől még nyugodtan szavazhatott volna az ellenzékre.)

Az esethez hozzátartozik, hogy emberünk kis idő elteltével ismét odajött hozzám, hogy igazam van, valóban autonóm lényekről beszélünk, és nem helyes ebben kételkedni. Sajnos elvbarátai és klubtársai ezt nem így gondolják. Láttam olyan fényes tekintetű értelmiségit, aki kiírta a Facebook-oldalára, hogy szégyelljék magukat a győriek, egy szőrmók kesztyűbáb pedig a szocialisták által eltartott portálon így fakadt ki: »nem lehetnek büszkék a győriek a mostani választásukra. Egy – a gyanú szerint – korrupt és a videó-felvételek alapján erkölcstelen volt polgármestert támogató párt jelöltjére adták a voksukat. Ezzel egyúttal azt is bizonyították, hogy mennyit jelentenek számukra a sokszor hangoztatott keresztény és konzervatív értékek. Semmit.« A győriek semmi ilyet nem bizonyítottak, csak azt, hogy a mostani választás során nem az előző polgármester botrányát tartják irányadónak. Ezt, mint írtam, lehet kritizálni, de ez nem kritika, hanem megvetés. Többek közt azért van NER, mert az előkelő urbánus értelmiség, de főként annak gruppie-szekciója magát kiválóbbnak gondolja, a tudás és erkölcs letéteményesének hiszi, és ezt nem is mulasztja el a nép tudomására hozni. Ugyanilyen alapon estek neki a brancsbéliek Lovasi Andrásnak, mert a zenész szerint a győri fideszes jelölt, Dézsi Csaba András rendes ember.

Kritizálni természetesen erkölcsi alapon is lehet. Dézsit is, a győrieket is, Lovasit is. Ám ehhez az kell, hogy az erkölcsi mércét az adott színtér összes szereplőjével szemben érvényesítsük. Egyaránt vonatkozzon barátra, ellenfélre. Ez viszont nagyon nincs így. Az ellenzék és az ellenzéki közvélemény (ahogy persze a kormánypárti is) nagyon más mércével mér befelé és kifelé.

Nekem például nagyon-nagyon csekély elvárásaim vannak az ellenzékkel kapcsolatban. A következők azok. 1) Legyen valami elképzelése az országról. 2) Az ne csupán frázis legyen, hanem gondolja is komolyan, azaz hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy hatalomban akar, és tud lépéseket tenni az elképzelés felé. 3) Adassék meg nekem a lehetőség, hogy ezzel az elképzeléssel egyetértsek, vagy ne. 4) És végül: ha tartósan eredménytelen a próbálkozás, vagy olyan komoly botlást követtek el, amely a nyilvánosan vállalt céllal ellentétes állapotok kialakulásához járult hozzá, akkor ennek legyen következménye.

Ehhez képest, ha én vagy bárki más megjegyzi, hogy nem ért egyet ezzel vagy azzal az elképzeléssel, nem látja a garanciáit, hogy az ellenzéki célok közül bármi megvalósítható, továbbá ne kelljen már a NER ellen olyanokat támogatni, akik felelősek a NER létrejöttéért, akkor egyből leüvöltetik (leüvöltésre kerül, leüvöltetésbe kerülésre helyeződik) a fejünk, hogy nem kell a fanyalgás. A kisebbik rosszat kell választani.

Rendben, nem vagyok szemellenzős, elfogadom ezt is. Szinte bármi mellett lehet érvelni, az érvelési rendszereket nem lehet tetszőlegesen váltogatni. Amennyiben a »kisebbik rossz« doktrínája érvényesül, úgy annak is generálisan kell. Akkor ez is vonatkozik mindenkire. Ebben az esetben teljesen legitim érv, hogy a kisebbik rossz az, ha a Fideszben kerülnek helyzetbe picit jobb emberek. Hogy az ország elviselhetőbbé tételének ez a reálisabb forgatókönyve.

Nem vagyok meggyőződve, hogy ez így van, ám meggyőződésem, hogy megvitatható. Toleránséknál azonban semmi nem az, aki nem találja el egyből a helyes megfejtést, az szégyellje magát, és ebben az álláspontjukban jól körbe is lájkolják egymást. Mondok valamit: tegnap Győrben a fideszes jelölt nemhogy az októberihez képest kapott darabszámra több szavazatot, de ahhoz képest is, amit még bőven a szexbotránya előtt választáson, 2014-ben szerzett Borkai Zsolt. Szégyellje magát, gondolom.”