A probléma az, hogy ez az előadás nem áll össze igazi színházi élménnyé

A darab szövegének nagy része teljesen széttartó, sokszor kifejezetten hatásvadász, ráadásul nem egyszer zagyva is.

Magam vagyok anyám lelkével és tisztességével.
„Pokorni megrendítő beszéde után:
Apám nem egyszerűen nagy hóhányó volt, hanem dörzsember. Dörzsölte az életet, a tisztességét, az őszinte szeretetet. Időnként törte is. Ezer munkahelye volt. De jobban szerette a léhaságot, mint a kötelezettséget, a családot.
Rosszul, de beszélt németül. Pápán az osztrák tévét grazi tévének mondták. Azt nézte. Imádta a nácikról szóló dokumentumfilmeket. És lendítette karját. Nem értettem. Semmit nem értettem.
Anyám fonónő volt. Apám helyett is ő dolgozott és vigyázott ránk. Ő hangosan kiabált ilyenkor, hangja betöltötte a szoba-konyhás cselédlakást. Mellette álltam, de nem értettem mi történik valójában.
Ma már értem.
Az élet nem szimpla genetika. Biológiai értelemben apám és anyám vére vagyok. Hálás vagyok az életért. De gondolkodó, értő, érző és ítélő emberként önmagam vagyok döntéseimmel.
Magam vagyok anyám lelkével és tisztességével.
Magadért felelsz. De annak felelj meg!”