Abszurd balkáni színjáték

„Eközben olybá tűnik, hogy újjáéled a román politikai életben csak »paloták harcaként« ismert műfaj azon alváltozata, amelyben az államfő a vele azonos pártból származó miniszterelnök életét keseríti meg. A kiszivárgott információk szerint ugyanis a liberális párt éléről elnökké választott Klaus Johannist nem igazán érdekli, hogy személy szerint ki lesz majd az új kormány élén, ha az a liberálisok soraiból kerül ki, ezért nem sokat ad Ludovic Orban miniszterelnök abbeli aggályaira, miszerint ha lemondana a tisztségéből az előre hozott választás kicsikarása érdekében, akkor nem biztos, hogy ismét kormányfő lehetne.

Ezért aztán Johannis már hetek óta nyomást gyakorolt rá annak érdekében, hogy mondjon le, ne várjon a bizalmatlansági indítványra – elvégre abban az esetben a parlamentnek kétszer is el kellene utasítania az államfő által megnevezett új miniszterelnök-jelöltet, és csak akkor jöhet a korábbi parlamenti választás, ha ez megtörténik. Márpedig jelen állás szerint a PSD vélhetően még a liberális pártelnök titkárnőjének irodájában álló padlóvázát is megszavazná, ha azt jelölnék kormányfőnek, csak ne kelljen hamarabb, ilyen alacsony támogatottsággal részt vennie a parlamenti megmérettetésen.

Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Johannis és Orban közötti ellentétnek tudható be az, hogy az államfő annak ellenére is kihirdette a családi pótlék kétszeresére emeléséről szóló törvényt, hogy a kormány jelezte: nincs rá pénz, ezért annak hatályba lépését halasztani kell. Az államfő ugyanis kétszeresen is jól jött ki az esetből: egyrészt jelezte a választópolgároknak, hogy rajta nem múlik az emelés, másrészt borsot tört a lemondástól ódzkodó Orban orra alá, az ő nyakába lőcsölve a kedvező intézkedés elhalasztásának ódiumát.”