A megvalósult álom: a többpártrendszer

„Szlovákia nemzetközi megítélésének ez nemigen lesz előnyére, hát ha még meglátják Nyugaték, hogy a posztkommunista hagyományok romjain díszelgő Smert – két korábbi koronahercege hatására (Ducker, Harabin) – évek után letaszítják a trónról a fasiszta romantikát nyíltan a zászlójukra tűző Kotlebáék, akik bár viszonylag karanténhelyzetből esélyesek a győzelemre, s ez éppen elég a szégyenbélyeg felragasztására Szlovákia homlokára.

A szélsőjobb és a szélsőbal után pedig ott marakodnak a jobbközép konzervatív/liberális pártok, melyek programja és értékrendje szabad szemmel szinte teljesen megkülönböztethetetlen, mégsem értenek jóformán semmiben sem egyet. A sort végül a leköszönő kormány két lakájpártja zárja. A zsákmány leginkább őket emésztette fel, így az 5%-os küszöb számukra olyan távolra került, mint Danko kapitánytól az akadémiai titulus. Bugárék bár erőteljesen reménykednek, valószínűleg a reményhal sem tenne rájuk a Nikén. Ennyi hazugság már a theodeni vakságban élők szemét is felnyitotta lassan. A kamudoktorunk Slotától örökölt pártja pedig a botrányok súlya alatt szépen elveztette minden jellegét, színét, szagát, amitől sokkal határozottabb és karakteresebb kínálatot jelent a hejszlovákoknak Kotleba és Harabin.

A »megvalósult álom« hasonlóképpen érvényes a magyar viszonyokra is. A Magyar Közösségi Összefogás (leánykori nevén: MKP) bár némileg nagyobb reménnyel várhatja február 29-e eredményét naracsvegyeséknél, a matematika racionalitása viszont nem biztos, hogy felül tudja írni a hit, remény optimizmusát. Bár végignézve viselt politikai dolgainkat, egyáltalán nem zárható ki, hogy talán esetleg mégis.”