„Már Richard Nixon elnökelődje, Lyndon B. Johnson is látta az éghajlatváltozás hosszú távú veszélyeit, és a környezetvédelem problémájáról már röviddel 1965-ös beiktatása után beszélt a szövetségi Kongresszus előtt. Johnson elnök akkor azt mondta: »A levegőszennyezés már nem korlátozódik elszigetelt helyekre« – majd figyelmeztetőleg hozzátette: »Ez a generáció globális szinten megváltoztatta a légkör összetételét a radioaktív anyagok és a fosszilis tüzelőanyagok égéséből származó szén-dioxid mennyiségének folyamatos növekedése révén.« A következő évtizedek republikánus adminisztrációi a bátor, de fokozatos jogalkotási lépésekben látták a kiutat a probléma kezelésére.
Nixon elnök 1970-ben aláírta a nemzeti környezetpolitikai törvényről szóló javaslatot, amely a nagyobb új építési projektek környezeti hatásvizsgálatait követelte meg, továbbá létrehozta a Környezetvédelmi Ügynökséget (EPA) és aláírta a tiszta levegőről szóló törvényt, amelyre akkor sokan az addigi legjelentősebb légszennyezés-ellenőrzési törvényjavaslatként tekintettek. A törvény révén a republikánus kormányzat engedélyezte átfogó szövetségi és tagállami rendeletek kidolgozását a helyhez kötött (ipari) és mobil forrásokból származó kibocsátások korlátozására. Ez akkor valóban történelmi léptékű törvényalkotó cselekedetnek számított, és áttörést hozott a környezetvédelmi jogalkotásban.