Egy irtózatos balf*szság margójára

„Mint ismert, Soproni Tamás hatodik kerületi polgármester nem adta meg a közterület-használati engedélyt ahhoz, hogy a Mi Hazánk nevű párt kettős keresztet állítson a Nyugati téren. Az indoklás kapásból elképesztőnek tűnt, de nekem magával a döntéssel szemben is rossz érzésem támadt.

Eddig nem volt időm foglalkozni vele, most azonban megkérdeztem egy liberális, jogállami elvek szempontjából elvágólagos ismerősömet, hogy mit szól hozzá. Első blikkre nem talált kifogásolnivalót, azonban néhány kérdéssel elbizonytalanítottam, míg én megerősödtem abban az álláspontomban, hogy a döntés nem egyszerűen dölyfös, nevetséges és ostoba, de veszélyes is.

Soproni a közösségi oldalán a következőkkel indokolta a lépést. »Amíg én vagyok a polgármester, a VI. kerületben nem fogja magát egy náci szellemiségű párt vallási jelképek mögé bújva reklámozni.« És. »ez a párt szinte kizárólag cigányozással, zsidózással és egyéb kisebbségek elleni uszításokból él, ezzel keresi a népszerűséget. Terézvárosban ennek nincs helye, nem fogunk a kormánypárt kegyeit kereső kispályás náciknak reklámfelületet biztosítani.« Akkor nézzük.

1. A Mi Hazánk törvényesen bejegyzett párt. Amennyiben ez a tény nem tetszik a Momentumnak vagy Soproninak, akkor kezdeményezze a betiltását. Én nagyon helyesnek tartom, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert amíg egy párt működése nem tiltható meg addig, amíg törvényi feltételeit ennek ki nem meríti, addig állnak fönn legalább formális garanciái a többpártrendszernek és úgy általában a politikai jogoknak. És amíg egy párt törvényesen működik, addig hivatalos szervek nem viszonyulhatnak hozzájuk azon az alapon, hogy ki a kérelmező. Láttunk példát ennek ellenkezőjére.

2. A kettős kereszt nem vallási jelkép (legföljebb az orosz ortodoxoknál, meg az egykori Bizáncban). Ebből a szempontból a Mi Hazánk és Soproni egy irányba hazudik, vagy téved. Hogy keresztény/keresztyén felekezetek nevében miért vonulnak föl egyesek fölszentelni/megáldani a műtárgyat, azt az illetékes egyházaktól kéne megkérdezni. Amennyiben ezek az egyházak rendben lévőnek tartják, hogy szélsőjobbos alkalmakon debilizálódott vénemberek képviseljék őket szakralitást kölcsönözve pőrén közéleti események, akkor nincs mit tenni. Láttunk példát erre.

3. Egy párt »vallási jelképek mögé bújva« is »reklámozhatja« magát. A KDNP-nek a jelképében is ott a kereszt, és senki nem kötelezheti őket, hogy politikájuk tartalma alapján cseréljék szarvasagancsra. Mindenkinek jogában áll olyan imidzs kialakításával próbálkozni, amilyennel csak óhajt, az ellenfelek feladata átvinni a közvéleményen, hogy a kialakítani vágyott kép nem felel meg a valóságnak. Ha ezt a melót hivatali, igazságszolgáltatási packázással akarják helyettesíteni, akkor ebben a küzdelemben elbuknak. Láttuk ennek példáit.

4. Az »amíg én vagyok a polgármester…« mentalitás, pontosan olyan, mint az »amíg én vagyok a miniszterelnök, addig Mága Zoltához ömlenek a százmilliók, és a fociba öljük a közpénzt« vagy az »amíg én vagyok a házelnök, addig itt nem lesz szobra a hazaáruló Károlyinak« típusú magatartásformák. Én viszont pont leszarom az összes politikus ízlését, hobbiját és történelmi ismereteinek ordító hiányát. Nem arra vannak fölhatalmazva, hogy esztétikai, áltudományos nézeteikkel boldogítsák a közt. Láttuk példáit, hogy az milyen.”