A nemzedékem csak jólétet látott

„Miért van az mégis, hogy a minket övező lenyűgöző bizonyítékok ellenére is, amit egy kávézóban ülve is látok, nem vesszük észre ezt a bőséget? Vannak emberek, akik az életüket adnák, hogy az Egyesült Államok polgárai lehessenek, emberek, akik világszerte nyomorognak. Nekünk mégis itt van egy olyan fiatal generációnk, ami meg van győződve arról, hogy sosem látott jólétet, és ennek következtében olyan politikusokat választ meg, akik a ugrásra készek a kapitalizmus felszámolásához.

Miért? A válasz, hogy az én nemzedékem csak jólétet látott. Nincs viszonyítási alapunk. Nem éltünk a nagy gazdasági világválság idején, nem éltük át a két világháborút, a szocializmus és a kommunizmus felemelkedését és bukását. Fogalmunk sincs, hogy milyen internet, autók és okostelefonok nélkül élni. Nincs hiányérzetünk. Jogosultságérzetünk van, háládatlanság van bennük, és ez járványszerűen terjed.

Vajon meglátjuk a fényt a szocialista utópia téveszméjének feltámadását okozó kortárs politikai klímában? Vagy mindent el kell veszítenünk, amink csak van, hogy felismerjük: most élünk valódi jólétben? Mert a szabad piac elpusztításával visszacsinálják azt, aminek eléréséért emberek millió haltak meg.

Nemzedékem épp most válik az ország választóközönségének legnagyobb részévé. Lehetőségünk volna rá, hogy tovább gazdagodjunk abból, amit a kapitalizmus és a demokrácia jótéteményeiből eddig kaptunk. A másik választási lehetőség azonban, hogy a jogosultság csapdájába esve a szocialista szűkölködés foglyai leszünk. A választás nem tűnik túl nehéznek, nemde?”