Aktívabban részt kell venni a közügyekben

„Nézem a képsorokat s nem értem, miért engedik magukat elcsépelni. Hiszen többen vannak! Sokkal többen! Elverhetnék őket, aztán irány a vár, a parlament, akármi, megdönteni és győztünk, ehelyett térdelnek, a tenyerüket mutatják és verik őket. Akkor még nem értettem.
A 89-es forradalom kitörölhetetlen alapemlék, ha valaki tízévesen éli át, talán még jobban beleivódik, mintha egyetemistaként vagy érett felnőttként tapasztalná. Ésszel nehezen felfogható, pontosan mi és miért történik, de emocionálisan nagyot üt, beléd ragad, nem ereszt később sem.
Jakeša do koša – az iskolában arról beszélgetünk az osztálytársakkal, ki milyen jelszavakat hallott. Tévéből, rádióból, szülőktől, akárhonnan. Izgatottan dumálunk a történésekről, egy negyedikes alapiskolás sem tudja kivonni magát az események hatása alól. Hiszen pár nap alatt minden megváltozik.
Addig Lenin nézett ránk a Kis Építő elejéről, novemberben Aurórát rajzoltunk. Pár hónap múlva nemhogy Lenin nincs, Kis Építő sem, az Aurórát pedig végleg elfelejthetjük. Mitől vagytok beszarva, forradalom van?! – mondjuk a szünetben a gimis úttörő őrsvezető csajoknak, akik a folyosón azt tanácsolják nekünk, hogy az eseményekről inkább ne beszélgessünk, mert a szüleink bánhatják az egészet. Akkor ez értelmezhetetlen volt számunkra: miért és min aggodalmaskodnak?
Az én generációm, a »Husák-gyerekek«, még egy kicsit megéltünk a szociból, Csehszlovákiából is, de csak annyit, hogy elmondhassuk: valami emlékünk maradt róla. Hogy tudjuk, volt sokkal rosszabb is. Azon szerencsések közé tartozunk, akik már egy normális, demokratikus rendszerben nőhettek fel.
Örülök neki, hogy megélhettem, örülök neki, hogy a 89-es bársonyos forradalom és első választóként a 98-as mečiartalanítás időszakában szocializálódhattam. Hiszem, hogy ezeknek köszönhetően a mi generációnk is érzékenyebben figyeli a körülötte zajló eseményeket, és tudja, a demokrácia törékeny, óvni kell. Most szintén olyan időket élünk, amikor hatványozottabban kell figyelni arra, mi történik körülöttünk, és aktívabban részt kell venni a közügyekben – hogy megállítsuk a rosszat, megvédjük értékeinket és jó irányt adhassunk a társadalomnak.”