Városi ütközetek

Az elmúlt hetekben óriási felháborodást keltett, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság novemberben hivatalba lépő elnöke úgy döntött, létrehozza az „Európai életforma védelme” elnevezésű biztosi portfóliót. A lépés pedig csupán annak felismerését jelenti, hogy az illegális bevándorlás hullámai minden eddiginél nagyobb nyomást gyakorolnak az európai városokra. A migránsok ugyanis éppen az európai városok és életforma miatt akarnak itt letelepedni. Ahogy egy szenegáli bevándorló mondta: „Barcelonát látni és meghalni”. Mindeközben azonban a bevándorlási nyomás miatt éppen ez az áhított életforma s az ezt biztosító környezet zilálódott szét: a közbiztonság jelentősen romlott, az egészségügyi szolgáltatások, s a közoktatás színvonala látványosan hanyatlik. 

A 2015-ös migrációs válság drámai módon befolyásolta a lakhatási körülményeket és a városi bűnözés mértékét Nyugat-Európa szinte minden országában. Azokon a területeken, ahol a bevándorlóközösségek enklávékat alkotnak folyamatos, gyakorta összecsapásokba forduló feszültségben élnek a befogadó közeggel. Ez pedig annak a következménye, hogy a nagyvárosokban mára gyökeresen eltérő hagyományok és világképek feszülnek egymásnak. A bevándorlók

Ilyenek például az illegális vallási előírások szerint működő vágóhidak, az utcákon tartott demonstratív kollektív imák, a lakosok életmódját ellenőrző őrjáratok. 

A nyilvános köztéri ima a polgári engedetlenség és az érdekérvényesítés hatásos eszközévé vált. Ezt jól illusztrálja a Párizs északkeleti kerületében, Clichy-la-Garenne-ben, 2017 márciusa és novembere között a városháza előtt tartott utcai ima-sorozat. Clichy önkormányzata új helyszínen jelölt ki imatermet a muszlimok számára, ám a Clichy Union des Associations des Musulmans (a clichy-i muszlimok egyesülete) azt követelte, hogy továbbra is a régi, központi fekvésű épületben imádkozhassanak. Az önkormányzat megtagadta a bérlet meghosszabbítását, amelyre válaszul az egyesület mozgósításba kezdett és fél éven keresztül engedély nélküli rendezvényeket és imákat tartottak a városháza előtti téren. 

A helyzet más országokban sem sokkal jobb. A londoni West Enden található Soho Iszlám Központ hívei péntekenként köztéri imát tartanak, arra hivatkozva, hogy a közösség nem fér be a mecsetbe. A helyi lakosok és kereskedők arra kérték az Iszlám Központ vezetőit, hogy az imát ne a járdán és az utcán végezzék, de mindhiába. A résztvevők egyre növekvő száma pedig nem csak forgalmi akadályt képez, de biztonsági problémákat is okoz. Az ilyenformán gyakorolt vallásos áhítat valójában csak álcázza a háttérben meghúzódó társadalmi és politikai törekvéseket. Az imádkozók térfoglalása a láthatóság és a nyilvános fellépés eszköze, azaz egyfajta erődemonstráció. 

Újabb fejlemény volt, amikor Hollandia és Svédország egyes városaiban engedélyezték a kihangosított imára hívást is, Växjöben például 110 decibellel szól a müezzin hangja. Ez a döntés azonban újabb feszültségek forrása. Az iszlám világban naponta ötször hív imára a müezzin. Egy ilyen döntés után a hatóságoknak nem lesz ütőképes ellenérve, amikor a péntekenként egyszer elhangzó imára hívást ötre, majd pedig minden napi ötre szeretnék a muszlim hívek kiterjeszteni. De a digitális technológia korában aligha igazolható a müezzin recitálásának igénye. Több száz androidos és internetes applikáció van, amely emlékeztet az ima idejére, sőt némelyik azt is tudatja, ha a közelben vannak más muszlimok, akikkel együtt imádkozhatnak. A kihangosítás célja inkább az, hogy

Azt, hogy a hatóságoknak a szabályozásra, az előírások betartására vonatkozó erőfeszítései merev ellenállásba ütköznek, jól érzékelteti az engedély nélküli vágóhidak és állattenyésztő telepek működtetése. Az állatok levágás előtti elkábítása az utóbbi években Európa legtöbb országában követelménnyé vált. A muszlim vallásjogászok nagy része azonban úgy véli, hogy a sokkolóval elkábított állat már gyakorlatilag nem él, ezért alkalmatlan arra, hogy feláldozzák és nem minősíthető vallási szempontból megfelelőnek. A francia hatóságok tucatnyi illegális vágóhidat lepleznek le évente, és az engedély nélküli vágást hat hónap szabadságvesztéssel, valamint 15 ezer euró bírsággal büntetik. 

További gondot jelent a származási alapon szerveződő bűnözés elterjedése. Az elmúlt években a bevándorlókból szerveződött bűnözői csoportok óriási biztonsági kihívást jelentenek az európai városokban. Az elmúlt két évben az amszterdami és antwerpeni marokkóiakból szerveződött Mocro maffia, valamint a berlini libanoni maffia ügye a nemzetközi média figyelmét is felkeltette. Az albán, afgán, szerb és török maffiák szintén a transznacionális szervezett bűnözői csoportok közé tartoznak. Tevékenységük kiterjed a kábítószer-kereskedelemtől az embercsempészeteten keresztül a prostitúcióra, de az emberrablásokra és a terrorizmus támogatására is. 

Ezek a bandák származási és regionális alapon szerveződnek, és aktív résztvevői vagy éppen meghatározói az adott bevándorló közösség gazdasági életének. A hálózatokban a csoportszolidaritás alapja a bizalom és a hűség, valamint a vérségi, származási kapcsolat. A klánstruktúra szorosabb kötelékeket, erősebb védelmet, hatékonyabb fedezéket nyújt, és a nagycsalád társadalmi struktúrájának összes adottságát felhasználva kiterjed a transznacionális mobilitásra.  Például, a Mocro maffia gyökerei a Marokkó északi régiójában található Rif-hegységig nyúlnak. Ami az úgynevezett berlini libanoni maffiát illeti, hozzávetőleg húsz libanoni származású családból áll (közöttük vannak Libanonban élő palesztinok és kurdok is). Jóllehet ez a libanoni maffia az 1970-es évek óta aktív volt, a Közel-Keletről érkező bevándorlók 2015-ös hulláma új lendületet és utánpótlást adott illegális üzleti vállalkozásaiknak. Egy Berlinben élő szír származású kutató szerint egyre több szírai bevándorló is csatlakozik ezekhez a szervezetkhez. Az európai tranzitországokban, Görögországban és Olaszországban az ott rekedt és csalódott migránsok bandákba szerveződve igyekeznek érvényesülni, a kábítószerkereskedelem, a hamisítás és a bandaháborúk

De ezek a konfliktusok az európai országok egyik legfontosabb bevételi forrását jelentő turizmust sem kímélik. Az Il Giornale olasz napilap a római Colosseum környékét egy brazil bádogvároshoz hasonlította, amely a turisták számára már fényes nappal sem biztonságos. Az illegális bevándorló hullámok elriasztják a turistákat a görög szigetekről, Dél-Olaszország és Dél-Spanyolország tengerparti övezeteiből. Az északabbra fekvő városok, például Salzburg, valamint néhány német város szintén komoly visszaesést tapasztal a külföldi látogatók számában a rögtönzött bevándorló táborok és a környék biztonsági helyzetének romlása miatt. 

Valóságos csapást mért az európai városok turizmusára a terrorizmus is. Párizs 2015-ben és 2016-ban jelentős terrortámadások helyszíne volt. A szakemberek szerint ez katasztrofális visszaesést okozott a francia főváros és környéke (Île-de-France) látogatottságában: évente közel kétmillióval kevesebb külföldi érkezett, és a becslések szerint egymilliárd eurós bevételkiesést okozott. Hasonlóképpen, a Strasbourgban 2018-ban elkövetett terrortámadás nyomán az utazások 10–15%-át visszamondták, ami egyes vállalkozások számára 50% -os veszteséget okozott. Nizza, Franciaország egyik legfontosabb turisztikai célpontja, a 2016. július 14-i terrortámadás után egy hónap alatt 20–29% -os visszaesést szenvedett el az idegenforgalomban. De a turizmust a vandalizmus is visszaveti. Ez történt, amikor körülbelül száz illegális bevándorló szeméttárolókat döntött fel, motorkerékpárokat és virágtartókat dobált a világ egyik leglátogatottabb városa, Firenze turisztikai központjában. 

A hatalom – az állam, a törvény és a közrend – tiszteletének hiánya, valamint az, hogy az európai városokra sok csalódott illegális bevándorló gyakran szabad prédaként tekint,

Sebastian Fiedler, a Német Szövetségi Bűnügyi Hatóság (BDK) elnöke úgy véli, hogy évekre és hatalmas társadalmi erőre lesz szükség ahhoz, hogy ezekkel a problémákkal fokozatosan megbirkózzanak.  

Az illegális migrációval kapcsolatos megengedő álláspont a városi önkormányzatokban, valamint a multikulturalizmus szellemisége súlyos következményekkel jár az európai kultúrára, identitásra és életmódra. Ezek a politikák ideális közeget teremtettek a bűnszervezetek és az iszlamisták számára. Egy kulturális összecsapás veszélye bontakozik ki, amely veszélybe sodorja az európai városokat, szellemiségüket, épített örökségüket és anyagi javaikat. Az összecsapás másik szintje a társadalmi szolidaritás jelentésére és funkciójára vonatkozó nézetek ütközése. Világosan el kell döntenünk, hogy a vallási vagy etnikai hovatartozás milyen módon nyilvánulhat meg egy szekuláris városban, tudva, hogy a vallási és- klánvezérek, valamint a mögöttük felsorakozó aktivisták, társadalmi és politikai törekvéseiket rejtik el akkor, amikor vallási vagy egyéb közösségi autonómiára irányuló követeléseket hangoztatnak. Törekvéseik pedig nem ismernek határokat.