Természetesen ő is tudja, hogy a magyar parlamenti palettán nincs olyan baloldal, amely a lehető legteljesebb esélyegyenlőségre, az elosztási viszonyoknak a kapitalista rendszer lényegét érintő átalakítására alapozná politikáját. Viszont maga jelentette ki nemrégiben, Rómában, hogy pártja szélsőjobbos, vagyis adott esetben fasizmusba is átcsapható elveket követ. (Tekintsünk el most attól, hogy már ma is van olyan gondolkodó, aki Orbán rezsimjét fasisztoid mutációként minősíti, igen meggyőző érvekkel.) Ezt és az ellenzékről fentebb mondottakat is figyelembe véve, mindenki más legfeljebb a jobbközépen helyezkedhet el.
Az egészből viszont az következik, hogy a nagyvárosok egy részében most nyertesek ugyanúgy a közép- és a felső középosztály, illetve a tőke érdekeit szolgálják, mint a Fidesz. Legföljebb szalonképesebben szeretnék ezt tenni, s egy-két szépségtapasszal. Ami persze nem mindegy.
Viszont nyilvánvaló, hogy ezt az árnyalatnyi különbséget óriásira fogja nagyítani a Fidesz-propaganda, és a migránsokat betelepítő, baloldali kommunista veszéllyel kezdi majd riogatni, főleg a vidéki lakosságot, ahogyan ezt Trump teszi az USA-ban. Ezzel a megbélyegzéstől szabadulni akarókat, mindenekelőtt a Jobbikot, de fokozatosan más pártokat is, arra fog, fognak késztetni, hogy szembeforduljanak alkalmi szövetségeseikkel. Hogy más lehetőségekről – alkotmánymódosítás, a médiatér további szűkítése, költségvetési pénzek megvonása, illetve osztása – itt említést se tegyek. Hiszen, amint Orbán azt egyszer már leszögezte: »A haza nem lehet ellenzékben!« Márpedig eléggé nyilvánvaló, hogy szerinte a haza csak ott lehet, ahol ő van.