Amióta megtörtént a halálos baleset, mindenki azon gondolkozik Mohácson, hogy mi lehet a választás után.
Mohács neve a nagyközönségnek leginkább arról lehet ismerős, hogy 1526-ban a város melletti síkságon ásták meg „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”, ami ebben a formában nem igaz, ahogy a felkészületlen magyar hadak meséje sem, akik egyébként a korabeli világ egyik legfejlettebb és legerősebb hadseregétől kaptak ki. A régészek a mai napig is újabb és újabb feltárásokat terveznek annak érdekében, hogy kétség nélkül megállapíthassák, pontosan hol is kerülhetett sor a csatára. A város határától nem messze mindenesetre egy pár évvel ezelőtt felépített, interaktív emlékezőhely található, azon a helyen, ahol a legnagyobb tömegsírokat találták.
Mohács neve az országos sajtóba sajnos az utóbbi napokban is egy tragédia kapcsán került bele:
A város és környéke a rendszerváltozás után hamar jelezte, hogy az elkövetkező időszakban nem kérnek a baloldali vezetésből, 1990 óta egyszer sem tudott az országgyűlési kerületben szocialista nyerni. 1990-ben és 1994-ben az SZDSZ egykori erős embere, Wekler Ferenc diadalmaskodott, azóta pedig minden alkalommal a kereszténydemokrata Hargitai János.
A kormánypárti képviselő első győzelmét követően lépett színre Szekó József. Mikor 1996-ban a vezetője lett az önkormányzat városgazdálkodási kft-jének, menedzseri szemlélete és remek problémamegoldó képessége már ekkor kiemelte az átlagos feljebbvalók sorából. Tősgyökeres mohácsiként előbb vegyipari gépészként végzett, később, már a ’90-es években műszaki és közgazdasági diplomát is szerzett. És bár voltak olyan hangok, amelyek szerint az első ciklusát követően szívesebben folytatta volna a munkáját újra a városgazdálkodási kft élén, 2002-ben olyan esemény fordult elő, ami komolyabb településen azóta sem: Szekót felkérte az MSZP, hogy fogadja el az ő jelölésüket is, így abban az évben 82 százalékkal lett Mohács vezetője. Hadd említsem azt is meg, hogy ez még nem a középpárti státuszt is éppen csak elérő szocialista párt volt. Ezt látva nagyjából felmérhető, hogy milyen óriási munkát végzett a városért, amelyet abszolút nem jellemző módon pártállástól függetlenül elismertek.
Mohácsnak manapság gyakorlatilag nincs adóssága, miközben számottevő tartalékkal, ipari parkkal, mutatós városképpel és település-szerte ingyenes parkolási lehetőséggel rendelkezik. Fel sem merülhetett volna, hogy az idei önkormányzati választást nem Szekó nyeri,
Tevékenysége megkoronázásának szánta a mohácsi Duna-híd felépítéséről szóló megegyezést, amely a tervek szerint 2023-ra készülhet el.
Szekó Józsefet zárkózottnak, tartózkodónak ismerték, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy munkáját teljesen alárendelte Mohács sikerességének. Feleslegesen és alakoskodásból nem haverkodott, keményen, mérnöki precizitással haladt előre útján, amelynek minden lépését jól megtervezte; mérnöki beállítottsága ebben is felszínre tört. Meghatározó alakja volt a megyei közgyűlésnek, ezúttal is második helyen állt a megyei listán. Egy cikluson át, 2010 és 2014 között országgyűlési képviselőként is dolgozott, de amikor összeférhetetlenség miatt döntenie kellett, hogy városvezető vagy képviselő lesz-e, fel sem merült az utóbbi gondolata. A római jog alapvetései közé tartozik a jó gazda gondosságának fogalma, és Szekó József mindig ennek szellemében járt el szűkebb pátriája érdekében.
Amióta megtörtént a halálos baleset,
Az teljesen biztosra vehető, hogy a Fidesznek az önkormányzatban stabil és biztos többsége lesz, komoly meglepetés lenne, ha akár egyetlen városi kerületet is elveszítenének. És ahogy arról már mindenki értesülhetett, október 13-án maximum egyetlen polgármester-jelölt lehet a törvényi szabályozás miatt, Csorbai Ferenc, a helyi MSZP jelöltje. Az a jelölt, aki 2014-ben 12 százalékot sem ért el Szekó ellen. Márpedig Nyakó István, az MSZP szóvivője szinte biztossá tette, hogy számukra teljesen mindegy, ha valaki úgy lesz polgármester egy echte jobbos helyen, hogy ahhoz ad absurdum csak egyetlen szavazat kell, akkor sem léptetik vissza Csorbait.
Mármost ezek után még szimpatikusnak is tűnhetne, hogy a mohácsi ellenzéki szövetség – mínusz MSZP – a DK-Jobbik-Momentum trió visszalépésre szólította fel az MSZP-s jelöltet, de tudni kell, hogy Mohácson az MSZP okkal maradt ki a teljes ellenzéki összefogásból. Nem akartak közösködni, előre megmondták, hogy ők ezúttal is Csorbait indítják, ha ez nem tetszik a többi ellenzéki pártnak, akkor így jártak. Talán tudva, hogy milyen sikerre számíthatnak, ez a 3 párt nem állított ellenjelöltet, de Csorbai mögé sem álltak be. Természetesen gondolhatunk arra, hogy e szervezet képviselőit hirtelen megszállta az önzetlen demokráciaféltés, ötvözve kegyeleti érzékenységgel, de talán az sem a valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy a helyben meglévő ellenzéki ellentétek nem az ő javukra dőlnének el a következő 5 évben, amennyiben az MSZP adná a polgármestert. És az egy dolog, hogy a teljesen biztosan várható Szekó-győzelem esetén nem vesződnek polgármester-jelölttel, de egészen más a helyzet, ha a nem szívlelt MSZP megerősödésének lehetősége merül fel. Értelemszerűen ez nem az „új pólus” érdekeit szolgálná. No és ebből is látszik – hiszen nyilvánvaló, hogy egy majdani időközi választáson a Fidesz bárkit indítana Mohácson, az megnyerné a polgármesteri széket –, hogy
és talán jobban is utálják az egyazon térfélen állókat, mint a kormánypártot.
Ha minden úgy marad, ahogy arra számítunk, a prognosztizálható önkormányzati többséggel szemben akkor is nagyon nehéz dolga lesz Csorbainak. Persze, jegyzőt lehet cserélni és némi szabad tér akad, de ekkora ellenszélben csak az a biztos, hogy Mohács számára legalábbis kátyúsabb lesz az út az elkövetkező években, mint eddig volt. Ez viszont semmit sem von le abból a kiváló munkából, amit mindent együttvéve több évtizeden át végzett a városért Szekó József.