Életszínvonal, városkép és szociális politika: az önkormányzati választások tétje

„A kérdés ezután csak annyi, hogy vajon megfelelnének-e ezeknek az elvárásoknak az ellenzék közös jelöltjei (vagy, ahol vannak, a »különutas« jelöltek, mint a hetedik kerületi Moldován László)? A kérdés már csak azért is bonyolult, mert itt nem csak arról van szó, milyen vállalásokat tesznek a programjukban, vagy azt mennyire gondolják komolyan, hanem arról is – és ennek a megérzése a legnehezebb – hogy milyen eséllyel lesznek képesek az akaratukat érvényre juttatni egy fideszesekkel vagy éppen szoci maffiózókkal szépen megtöltött terepen.

Erre mutat kiváló példát Puzsér Róbert is. Puzsér programja, a Sétáló Budapest szimpatikus, jó ötlet, és nagyban hozzájárulna a főváros élhetővé tételéhez, még ha túlzás egyes Puzsér-hívek meggyőzöttsége az ötlet eredetiségéről. Abban sincs okunk kételkedni, hogy Puzsér komolyan hisz a Sétáló Budapestben, bár talán fokozná a meggyőződésünket, ha a jelölt maga nem autóval járna. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Puzsér stílusa és egyénisége valószínűleg nem tenné őt jó városvezetővé (hogy egyes véleményeit ne is említsük), és még az ellenzéki pártokkal sem képes együttműködni, anélkül meg nehéz.

A másik komoly problémája az ellenzéki jelölteknek egyes jelöltek nyilvánvaló tisztességtelensége, illetve az, hogy nehezen hihető, hogy hisznek is az ígéreteikben.

Harmadrészt pedig ott van a jelöltek felszínessége. Ha valaki, mint Élő Norbert, az ellenzék hegyvidéki polgármesterjelöltje, azzal áll ki, hogy ő majd olyan elektromos buszokat vesz, mint amelyek Londonban járnak, és ennyi, azt nehéz komolyan venni.”