„A pozícióharcok kezdetéig itt vannak nekünk a bukott baloldal egykori sztármegmondói. Az észkombájnok. Azt hallucinálják, hogy a babérmezőkön aratnak. Nem véletlen a növényi szókép. Bizonyos Csepeli György ugyanis belenyilatkozta a szerintük a diktatúra szorításában élő magyar nyilvánosságba, hogy a Fidesz csak vidéken tudott győzni – ez amúgy ab ovo nem igaz –, mégpedig azért, mert a városlakók okosabbak, mint a vidékiek. Csepeli körmönfont gyűlöletbeszéde egyrészt újra meggyújtja a népi–urbánus ellentét tüzét, másrészt előszedi a bukott választásaik után szétfröcskölő tételüket: a konzervatív pártok szavazói hülyébbek, mint a balliberális elit. Csepeli világképéről politikai pályafutása is pontos képet ad: a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatt államtitkár, közpolitikai igazgató a gazdasági tárcánál és a Miniszterelnöki Hivatalban, 2006-ban pedig az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje.
A bio-szociálpszichológus ismeri a társadalmi fejlődés legújabb irányzatait. Ezek egyikének Gilgames-eposzba illő ismételgetésével próbálja igazolni a Fidesz-rendszer korszerűtlen és bűnös mivoltát. »Az irány nem hátra visz, a feudalizmusba, hanem előre, a rizomatikus struktúrák felé, melyeket nem a hierarchia tart össze, hanem a bizalom, ami az egymás mellé rendelésekben jut kifejezésre.«