A Rajk-örökség

„Mikor 2019. nyarán a CEU utolsó budapesti diplomaosztóján Rajk Judit Bartók Béla Elindultam szép hazámból című dalát elénekelte, az egyetem magyar tanárai és diákjai tudták, a dal nekik szól. Kicsordultak a könnyek, köztük az enyém is, hiszen 1991-ben a CEU negyedik alkalmazottja voltam, így az intézmény budapesti történetének elmúlt 28 éve az aktív életem nagyobbik része. Akik itt ma Szilágyi József emléktáblájánál emlékszünk a Rajk családra és hozzájárulásukra a magyar történelemhez, tudjuk, hogy valami véglegesen megváltozott a CEU emigrációba kényszerítésével.

A székelyudvarhelyi népes Rajk család férfi tagjai szükségszerűen sodródtak a harmincas években a radikalizmus felé, szembe szállva a Horthy-rendszer poros és nagy társadalmi egyenlőtlenségektől terhelt világával. Az egyik fiútestvér nyilas lett, a másik a kommunista mozgalomban találta meg azt, amiért élni és halni is érdemes volt. A spanyol polgárháború hőse, Rajk László sebesüléssel hazatér Magyarországra és bekapcsolódik az illegális kommunista mozgalomba. Itt a szokásoknak és a konspirációs szabályoknak megfelelően kiosztanak neki egy elvtársnőt, hogy biztosítsa számára az ideális munkafeltételeket. Ez a nő volt Földi Júlia, aki maga is baloldali kommunista családból származott, aki megtapasztalta: az ő családjukban természetes, hogy a jó emberek néha börtönben ülnek, hiszen apjának, a vörös katonának is ott állt mindig az ágya mellett az összecsomagolt pakk, ha jön érte Horthy rendőrsége.

Földi Júlia is korán bekapcsolódott abba a mozgalomba, mely a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetését ígérte. A két kommunista sorsa összeforrott: nem csak azért, mert mikor kettőjüket letartóztatták, együtt kerültek Sopronkőhidára és kényszermenetből együtt szöktek meg gyalog hazatérve. Hazatértükkor Magyarország teljesen megváltozott, mert az újrakezdés lázában égett. Rajk László belügyminiszter lett, aki kérlelhetetlenül számolta fel a szerinte ellenséges szervezeteket – így tűnt el a több mint százéves magyar nőegyesületek színes világa –, valamint a politikai pártokat és tagjaikat. Az új politikai rendszer, melyben mind a ketten szívvel-lélekkel hittek, azonban a szovjet mintát követte.

Ismerték-e, tudták-e mi várható?

A legendák szerint Lukács György azt mondta, azért nem mondták el az otthoniaknak, mi volt a Szovjetunióban, mert senki se hitt volna nekik. Miközben a nagypolitikában Rajk László körül fogy a levegő, Rajk Júlia a nőmozgalmat szervezi, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége tisztségviselőjeként a vidéket járja, agitál és beszédet mond, és nem veszi észre, hogy munkatársnői mélyen és őszintén utálják, és kapva kapnak majd az alkalmon, hogy ellene valljanak – akár még a rehabilitációs tárgyaláson is.”