A moralizálásnak semmi köze a morálhoz

A jobboldal régi bűne (mert a jellemhiba bűnöket eredményez), hogy hagyja megfélemlíteni magát, bizonytalan a saját létezésének jogosultságában. Konzervatív gittegyletekbe tömörülve próbálják hobbikertészek megfejteni a nagy, a végső igazságot, amit Isten vagy más, számukra valójában kétes, behelyettesíthető egzisztencia vagy apaalak (ez lehet akár egy letolt sliccel császkáló, öreg marxista is), esetleg egy könyvtárszobányi lábjegyzet és hiperhivatkozás rájuk hagyott. A jobboldal kabbalistái ezek, az igazság valódi szeretete nélkül. Vagy ott vannak a tudálékoskodó lojalisták és tradicionalisták, keresgélve a saját félreértett szerepüket.

Az értelmiség – akár jobb- vagy baloldali – a saját, meglehetősen alacsony színvonalú és pillanatok alatt – krumpliosztásnál is kevesebb erőfeszítéssel – korrumpálható erkölcsi-morális komfortérzetet akarja megtartani, de legfőképpen: másokon számon kérni. Önmagán viszont soha, hiszen neki „ideológiája”, „meggyőződése” van, tehát: ő mozgatja a morál iránytűjének mágneses pólusait. Meggyőződésükké vált, ők jogosultak arra, hogy rendezgessék a világot. Ők (már) megengedhetik maguknak azt, hogy gyengék legyenek. Majd mások, valakik a töküket fogva elvégzik a gané melót, térdig gázolnak a vérben (saját vérükben), a belekben (a saját beleikben). De legfőképpen – mivel jobboldalinak vallják magukat –, hogy moralizáljanak és ukázokat adjanak a cselekvés helyett. Akár azt az elemi szintet sem teljesítve, hogy elmenjenek szavazni. Ha a jobboldal nem tud elszakadni a várva-várt „társadalmi igazságaitól”, azaz a moralizálástól,

Ugye, az mindenkinek nyilvánvaló, mondani sem kell, hogy a „moralizálásnak” semmi köze a morálhoz, az erkölcshöz, ahogyan a „társadalmi igazságnak” sem az igazsághoz. Ezeket összekeverni, bizony, az eleszdéeszesedésre utaló jel. Valójában mindkét „mesterségesen” legyártott posztmodern-modern terminus éppen az ellenkezőjét jelenti – per definitionem – annak, amit jelölni akar.

A kifejezések, a szavak kényszerítő eszközök, feleim. Úgy tekintsetek rájuk. Ennek ellenére menetrendszerűen, mint a vecsédszántódi kékhalál, megérkeztek a kódexmásolók poloskaszagú dörgedelmei.

Intellektuálisan-szellemileg ez zéró. Sub zéró.

Kezdjük az alfánál. Borkai Zsolt zavaros ügye hogyan hitelteleníthetne bármit, amit eddig a jobboldal képviselt? Azért, mert Borkai Zsolt lyukas, elhadházyzott zokniban, Fekete Pákó világzenéjére kopulált az arra kijelölt input-output nyílással, attól még a saját értékrendem és önazonosságom, s a jobboldaliság érvényessége nem szennyeződött be egy elzsírosodott májú szamojéd ügyvéd ejakulátumával. 

Érvényben van. Lehet továbbra is vállalni és aszerint élni. Magyarul: ha egy pap a szentmise előtt a sekrestyében felláltatja a ministránsfiút (bármekkora botrány ez, amiért húspéppé kell verni), az ostya attól még Krisztus teste, a bor pedig a Megváltó vére marad. Ez van. Ez a katekézis, mert egy aljadék pedóatya sem foszthat meg senkit a kegyelemtől.

Egyszerű a képlet, mert a megfejtés nem a mindenre-mindenkire kiterjedő, „nagy leállás”, a „lerohadás”, a „morális megújulás”, a „pangás”, hanem a küzdelem folytatása. De egyébként is – ebben a régóta fennálló helyzetben, amelyben élünk –, a harcnál nem tudok erkölcsösebb vállalást. Ha harc van, akkor nem jut idő a bűnökre. Mint Dávid király és Hitteus Uriás sztorijában. A lényeg: Dávid fáradtságra hivatkozva dezertált a harctérről, helyette pedig egy hűséges, elit katonájának beolajozott testű asszonyát kezelgette. De nem riadt vissza attól a gyávaságtól sem, hogy Uriást a fix fronthalálba, a húsdarálóba küldje. Nem maradt büntetés nélkül az, amit tett. Illetve nem azt büntette meg Dávidon JHVH, amit tett; hanem azt, amit nem tett meg: nem vonult fel Rabba városa ellen.

A tanítás egyszerű: minden generációnak azt kell tennie, amire hívása, küldetése van: nekünk nem rinyálnunk, kiegyeznünk, megbékélnünk és leszerelnünk kell a leghatékonyabb Wunderwaffékat, hanem bevenni az Amálekiták összes városát. És megtartani az isteni törvényt, hogy áldás szálljon az átkozott, kiszáradt földre.