A kurdok története a cserben hagyás minősített esete

 Néhány állítás a kurdok helyzete kapcsán:

– Ha az ember azt hallja: „kurd”, vagy nem sok minden jut eszébe, vagy legfeljebb valami halvány történelmi adat ugrik be: száz éve az örmények és a közel-keleti keresztények kiirtásában segédkeztek a török államnak. Néhány évtizede pedig a Szovjetunió pénzelte őket.

– Wesley Clark tábornok egyszer bemondta: az Iszlám Államot az Egyesült Államok barátai és szövetségesei hozták létre. A rend aztán teljesen felborult Szíriában.

– Azt ugyan nem lehet mondani, hogy az Aszad-kormány a „törvényt és a rendet” együtt képviselte volna, de a rendet biztosan. Az Iszlám Állam ellen Szíriában elsősorban a rendet képviselő Aszad-kormány lépett fel.

– Nem a kurdok, hanem a szíriai kormányerők és iráni pártfogóik mértek vereséget az Iszlám Államra.

– A kurdok vezette koalícióban ugyanolyan szélsőséges, szunnita csoportok voltak, mint az Iszlám Államban – legfeljebb volt annyi eszük, hogy nem álltak neki álmaikat nyíltan megvalósítani.

– A kurdok és szövetségeseik is szép suttyomban el-elüldözgették egy-egy keresztény település lakosságát, vagy lefoglalták az elmenekültek házait, földjeit. Mégis itt voltak a legnagyobb biztonságban a keresztények a többi területhez képest. Most őket is támadják, az ő városkáikat is bombázzák. Hogy miért? Mert vagy az Aszad-féle kormányerőkhöz, vagy a kurdokhoz csatlakoztak az iszlám állam és a Nyugat által támogatott „mérsékelt” szunnita erők elleni harcokban (akikkel adott esetben elvileg egy koalícióban voltak!). Ha valami fáj az embernek a történetben, az éppen ez: a keresztény Szíria további pusztulása.

– A kurd YPG és a tartományuk egy társadalmi kísérlet része volt, t.i., hogy miként lehet a Közel-Keleten az iszlámmal szemben egy másik paradigmát szembeállítani: a kommunizmust. A kurd kísérlet azonban nem a „haladó baloldal” paradicsoma, még akkor sem, ha csinos és/vagy menő lányokból és asszonyokból álló, ütőképes egységeik vannak. A szíriai kurd tartomány a nettó hadikommunizmus. Nem hiszem, hogy bármelyik poszt-nyugati széplélek ki szeretné próbálni.

– Az iszlám helyére a baloldalt állítani nem működőképes ötlet a gyakorlatban. Ez már a szovjeteknek sem sikerült, pedig ők évtizedeket és elég nagy összeget öltek ebbe, ráadásul skrupulus nélkül vihették végbe kísérleteiket.

– A kurdok sorsa nem tőlünk függ, hanem az Egyesült Államoktól, Oroszországtól és Irántól – a törökök mellett, persze. „Nekünk” nem kell, hogy bűntudatunk legyen.

– Erdogan szultán birodalma és a déli határaink között csak néhány instabil, félig kiürülő ország van. Sőt, a Fényes Porta legészakibb kihelyezett tagozata, Bosznia alig 70 (!) kilométerre van a déli határunktól. Nekünk emiatt kellene aggódnunk, meg amiatt, hogy a felforgatás erői ott dolgoznak Macedóniában.

– Az Európai Unió akarat és cselekvőképes haderő híján nem ülhet oda a nagyokhoz ebben a játékban. Hiszen az Unió német anyaállama sem képes a török-kurd villongásoknak elejét venni a hazai városok utcáin – ugyan hogyan tudnák Erdogant megállítani?

– Ha a németek és a franciák nem adnak el fegyvereket Erdogannak, akkor annak nem az lesz az eredménye, hogy Erdogan katonai gépezete nem jut fegyverhez, hanem az, hogy a német és francia ipar piacot veszít, miközben Erdogan szép nyugodtan be fog vásárolni más szállítóktól.

– Az sem érv, hogy ha a kurdokért nem emeljük fel a szavunkat, akkor majd a magyar kisebbségekért sem fog szólni senki. Miközben ugyanis például a krími tatárok végigpanaszkodhatják a fél világot, a kárpátaljai magyar kisebbség csak zavaró tényezőként tűnik fel.

– A kurdok története a cserben hagyás minősített esete. A kurdokat felemelték – és most eldobják, mint a kifacsart citromot. Intő példa a minden kis nép soraiban meglevő, mindent túllihegő nyaloncok számára. Azonban félő, hogy ez az eset is kevés azoknak az embereknek a számára, akik a hazájukat érzik kevésnek.