Ehhez az aggodalmaskodók bizonyítani vélték az igazukat, mert a véleményét látszólagosan alátámasztó adatsort jelentetett meg a KSH legújabb fenntarthatóságról szóló kiadványa. Közölték, hogy az úgynevezett »teljes eltartottsági ráta« növekedni kezdett, a 2007-es minimális 45,2 százalékos szintről mostanra már 50 százalék körülire emelkedett, s 2062-re fogja elérni a maximumát, 79 százalékot. Ez a mutatónk most is az EU 7. legalacsonyabbja, kevesebb, mint a tagállamok átlaga, s az előrejelzésekből 2060-ra a tagállami átlag is 76,6 százalékra várható.
Ez teljesen ellentmond az előzőkben bemutatottaknak, vagy mégsem?
A számok mögé kell néznünk ahhoz, hogy észre vegyük, a demográfusok nem a köznyelvi értelemben használják a »teljes eltartottsági ráta« kifejezést. Számukra ez a mutató azt jelenti, hogy mennyi a népességből a 15 évesnél fiatalabb és a 65 évesnél idősebbek aránya a foglalkoztatás szempontjából leginkább releváns korcsoporthoz, a 15-64 évesekhez viszonyítva. Tehát a mutató növekedése azt jelenti, hogy most a 15-64 éves korúak létszámának közel fele az, aki fiatalabb vagy idősebb náluk. 2062-re a 15-64 évesek száma jelentősen csökken, a 65 felettieké pedig nem csökken ilyen mértékben, ezért az arány meg fogja közelíteni a 80 százalékot. Mivel azonban a 15-64 évesek nem mind dolgoznak, ezért ha a valóban eltartottak arányára vagyunk kíváncsiak, akkor a fiatalok és a 65 felettiek számához hozzá kell számítani a 15-64 éves nem foglalkoztatottakat – munkanélkülieket és inaktívakat – is.