Huhogás nélkül is kitart a magas bérdinamika

„Tehát nem kell összeroppannunk, sem megijednünk a nagylétszámú generációk nyugdíjba vonulásától? 

Komoly gazdasági növekedés, jelentősen nagyobb foglalkoztatás, csökkenő adó és járulékkulcsok, illetve erősen javuló adóbeszedési hatékonyság mellett hazánk eddig példaértékűen oldotta meg a demográfiai változásokból fakadó problémákat.  

Ehhez az aggodalmaskodók bizonyítani vélték az igazukat, mert a véleményét látszólagosan alátámasztó adatsort jelentetett meg a KSH legújabb fenntarthatóságról szóló kiadványa. Közölték, hogy az úgynevezett »teljes eltartottsági ráta« növekedni kezdett, a 2007-es minimális 45,2 százalékos szintről mostanra már 50 százalék körülire emelkedett, s 2062-re fogja elérni a maximumát, 79 százalékot. Ez a mutatónk most is az EU 7. legalacsonyabbja, kevesebb, mint a tagállamok átlaga, s az előrejelzésekből 2060-ra a tagállami átlag is 76,6 százalékra várható.

Ez teljesen ellentmond az előzőkben bemutatottaknak, vagy mégsem? 

A számok mögé kell néznünk ahhoz, hogy észre vegyük, a demográfusok nem a köznyelvi értelemben használják a »teljes eltartottsági ráta« kifejezést. Számukra ez a mutató azt jelenti, hogy mennyi a népességből a 15 évesnél fiatalabb és a 65 évesnél idősebbek aránya a foglalkoztatás szempontjából leginkább releváns korcsoporthoz, a 15-64 évesekhez viszonyítva. Tehát a mutató növekedése azt jelenti, hogy most a 15-64 éves korúak létszámának közel fele az, aki fiatalabb vagy idősebb náluk. 2062-re a 15-64 évesek száma jelentősen csökken, a 65 felettieké pedig nem csökken ilyen mértékben, ezért az arány meg fogja közelíteni a 80 százalékot. Mivel azonban a 15-64 évesek nem mind dolgoznak, ezért ha a valóban eltartottak arányára vagyunk kíváncsiak, akkor a fiatalok és a 65 felettiek számához hozzá kell számítani a 15-64 éves nem foglalkoztatottakat – munkanélkülieket és inaktívakat – is. 

Milyen tendencia figyelhető meg ezen a téren? 

Kiszámoltuk, hogy 2010-ben a teljes népesség 62,3 százalékát kellett valamilyen módon eltartani, 2019-ben már csupán 53,7 százalékát, s ha a KSH által megadott korcsoporti arányt átalakítjuk – feltételezve, hogy a foglalkoztatási értékeink a mai szinten maradnak – akkor is 60,8 százalékot kell majd eltartanunk. Ha pedig a foglalkoztatási rátánkat a mai cseh vagy német szintre, 75 százalékra emeljük, akkor ebben az időszakban is 58 százakékra emelkedik majd csupán az eltartottak valós aránya. 

Mindez úgy valósítható meg, ha a 15-64 éves korcsoportban tovább csökkentjük az inaktívak arányát mind a nők, mind az 55-64 illetve a 15-24 évesek között, és nem riadunk meg a további hatékonyság növelő intézkedésektől. A versenyszférában is vannak még tartalékok, amit csak nagy odafigyeléssel és az üzleti innovációban a mostaninál is több aktív vállalkozással tudunk aktivizálni.”