Nyílt levél Greta Thunberg édesapjának

„Tisztelt Uram!

Megdöbbenve néztem végig a BBC két héttel ezelőtti összeállítását, amely kislánya, Greta Atlanti-óceánt átszelő vitorlásútjáról számolt be. Nekem is két kislányom van, csakúgy, mint önnek, valamint kamaszkorom óta vitorlázom, jó pár évig a vízi sportok szakújságírójaként is dolgoztam, ezért éreztem úgy – figyelve lánya közéleti tevékenységét –, hogy klaviatúrát ragadok. Megelégeltem ugyanis, hogy a gyereküket mint valami médiaterméket »értékesítik« a nyilvánosságban – véleményem szerint –, Greta legnagyobb kárára!

Néhány dolgot velem kapcsolatosan zárjunk ki levelem elején. Nem vagyok úgynevezett klímaszkeptikus; már akkor elemzéseket publikáltam folyóiratokban a globális (média)gazdaság a belső (szakrális) és a külső (biológiai) természetben véghezvitt rombolásáról, amikor ez a téma még nem volt annyira felkapott. A lánya még a világon sem volt, ön pedig még színész-producerként kereste a kenyerét. Gyógypedagógus végzettségű feleségemmel tudatosan neveljük a lányainkat a természet tiszteletben tartására és a fenntarthatóságra.

A BBC által augusztus közepén közzétett videóban maga Greta is megemlíti, hogy Asperger-szindrómája van, de az ön felesége által a családjukról publikált könyv is beszámol Greta kapcsán az Aspergerről, kiegészíti még azzal, hogy autiz­must, valamint obszesszív-kompulzív zavart (OCD) is diagnosztizáltak nála. Nos, azt hiszem, hogy egy ilyen speciális bánásmódot igénylő, tizenéves gyermeknek minden javára válik, csak éppen egy transzatlanti vitorlásút nem!

Lehetne részletezni, hogy Greta »világ körüli« utazásai, folyamatos médiaszereplései milyen hatással vannak egy ilyen gyermekre (egy aspergeresnek sokszor egy rövid vonatút is kihívás!), de szétfeszítené ennek a levélnek a kereteit. Az atlanti vitorlázást csak egy láttató példaként hívom segítségül, az egész átkelés története, ha úgy tetszik, cseppben az óceán!

Aktív vitorlásversenyző koromban volt szerencsém részt venni a Közép-Európa legnagyobb tavát nyolcszor körbevitorlázó Balaton-maratonon. Talán mondanom sem kell önnek, hogy egy ilyen verseny össze sem hasonlítható az óceán átszelésével, de még így is voltak komfortosnak éppen nem mondható pillanataim…”