Klímaválság: egyéni és társadalmi változás kell

„Az ijedség elkerülése végett továbbra sem arról van szó, hogy egyéni áldozatvállalások túlértékelésével, az egyén felé támasztott irreális elvárásokkal szeretné(n)k elterelni a figyelmet például az olajipari szereplők felelősségéről, nem gondoljuk, hogy a fenti felsorolás kivételt nem tűrő betartása megvalósítható, és hogy önmagában értelme volna. Inkább azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a valós és konstruált szükségleteink közötti különbség felismerése nemcsak egyéni szinten felszabadító, hanem gyakorlatainkkal ráhatással lehetünk a környezetünkben uralkodó szemléletre, és a fogyasztásunk valódi szükségleteinkhez alakítása a korábban vázoltak értelmében politikai tett is egyben.

Külön fontos figyelembe venni azt a szempontot is, hogy ha már helyi megoldásokról beszélünk, az általunk ismert és mindenütt sulykolt látványos pazarlás mint tömegéletmód csak az elmúlt évtizedekben jelent meg a régióban. A nemfogyasztás és nemnövekedés gondolata ilyesformán nem újkeletű szemlélet például Magyarországon vagy akár a régióban, hiszen az államszocializmus diktatórikus gazdasági berendezkedése mellett az egyetlen túlélési stratégia a beosztás, a javítható javítása és a tulajdonolt dolgok megbecsülése – meg persze a maszekolás – volt. Nyilvánvalóan nem sírandó vissza a szűkösség és hiány tapasztalata, ahol akár az alapszükségletek kielégítése is kérdéses. Azonban szembe kell néznünk azzal, hogy a klímahelyzet válságállapotot jelent már most is a Föld bizonyos pontjain, a vízellátás hiányával fenyeget Európa egyes országaiban is. A szűkösség és hiány pedig könnyebben átvészelhető, ha tudjuk, mihez kezdhetünk a minket ideig-óráig még körülvevő erőforrásainkkal.

Az újrahasznosítás és fogyasztáscsökkentés szemlélete tehát nemcsak a környezeti hatások miatt bírhat jelentőséggel, hanem az egyéni, közösségi túlélés záloga is, hogy képesek vagyunk reagálni a körülményeink drasztikus változásaira. A fogyasztásunk valós szükségleteinkhez és a hosszú távon elérhető javakhoz alakítása pedig nemcsak felszabadító, de végső soron közelebb visz az emberibb léptékek szerinti teljesebb élethez.”