Én a demokratikus ellenzék létezéséről akkor szinte semmit nem tudtam. A szocializmus megreformálásában hittem a rendszer lázadózó egyetemistájaként. De van, amit nem lehet, nem érdemes megreformálni. Ma már tudom.
Most újraolvasom ezeknek az embereknek a küzdelmeit. Meghat bátorságuk. Az erő, hogy teljes életüket, családjukat, a holnap kínlódós megélhetését, a parizer-zsemle-ágy biztonságát is kockáztatták egy szabad, demokratikus, független Magyarországért.
Mire számíthattak? Semmire. Ki hitte a nyolcvanas évek elején, hogy a rendszer meg fog dőlni? Senki. De tették. És megyőződésükre feltették egész életüket.