Gondolatbűnözés

„De hát mi is az a gondolatbűnözés? Létezik olyan? A Noiriel nevű történész szerint igen, sőt, feltehetően büntetné is. Kezdetben nyilván csak szilienciummal, az írás jogának megvonásával – milyen ismerős ez a közép-európai országok kommunista diktatúrájának éveiből – aztán talán börtönnel is.

Na de aztán vettem egy Le Monde-ot. És, ahogy az elején írtam, itt azonnal szembe találkoztam az egyik oldal címével: Eric Zemmour a gondolatbűnözés egyik formáját legitimálja. Gérard Noiriel válaszol a Le Monde újságírójának nyájas kérdéseire, és persze reklámozza könyvét, ami (még egyszer: fontos a jelző) a legsikeresebb francia esszéíróval, Zemmourral foglalkozik elejétől és végéig és persze őt szidja benne. Az egyik Kálmán Olgát idéző kérdésben az újságíró megkérdezi az új-zélandi és amerikai rasszista indíttatású tömeggyilkosságokra utalva, hogy vajon ezek az

és a baloldali történész bölcs válasza az, hogy háááát, talán túlzás ezt mondani, de háááát Eric Zemmour meg Rénaud Camus (aki a népességcseréről ír), hááát… tulajdonképpen igen.

A baloldali történész a könyvében párhuzamba állítja a muszlimgyűlölő (már itt egy hazugság: nem muszlimgyűlölő, hanem az anyaországba beilleszkedni nem hajlandó muszlimokat és az illegális bevándorlást bíráló) Zemmour gondolatait Edouard Drumont ostoba, antiszemita írásaival. (Drumont a tizenkilencedik század második felében írta kétségtelenül aljas pamfletjeit.)

Tegyük félre (bár nem könnyű), hogy egy mérsékelten sikeres történész a legsikeresebb esszéíróra felkapaszkodva próbál pénzhez jutni: ír róla egy 250 oldalas könyvet, sikeres ellensége nevét még könyve címébe is beteszi, hogy többen vegyék, szerez egy kiadót, amelyik aztán 19 euróért árulja, majd végig turnézza a teljes baráti médiát. Vagyis ezen lépjünk túl. Nézzük inkább csak, hogy mik a szerző fő állításai. Mindez természetesen a gondolatbűnözés fogalma miatt érdekes. Ahol van gondolatbűnözés, ott

majd a gondolatbíróságnak is. A szerző tulajdonképpen egy gondolatfeljelentő.

Az eset persze önmagán jóval-jóval túlmutat. Ezért foglalkozunk ezzel az első ránézésre tőlünk elég távoli üggyel. A gondolatterror az érdekes. Ez az a balliberális gondolatterror, ami körbe ölel például egy Sargentini-jelentést. Ez a gondolatterror mondja, hogyha kevés gyerek születik Európában, akkor a migráció a megoldás. Ez a gondolatterror próbál harcolni Donald Trump vagy Orbán Viktor, persze Matteo Salvini vagy éppen Boris Johnson ellen.”