„Nem tudom, megfigyeltük-e a szemünkkel, hogy újabban minden igazán combos hülyeség tövében nagy büszkén felfénylik legalább egy darab kákabélű klímabiológus. Messiástudata van neki kb. szerda reggel óta, elképesztően hatalmas arca és ökölbe szorított hőmérője – a jégsapkák lassan pompomig beleolvadnak a koktélos pohárba, fölforrott a páva vármegye házára, gyorsba le kéne mászni erről a gyerekszülögetős kultúráról, héló – ilyesmiket mond, majdhogynem megszoktuk már.
Most viszont szintet ugrottunk minden kénköves jel szerint, tudniillik Magnus Söderlund, akiről még soha az életben nem hallottam (mely körülmény eddigi létezésem összes boldogabb pillanatához erősen hozzájárult a maga totális, rózsaillatú kivehetetlenségével, ebben teljesen biztos vagyok), azt javasolja nekem így közép- és hosszútávon, hogy egyek embert a klímakatasztrófa elkerülése érdekében, sőt végett. Ami azért eléggé kemény előterjesztés – szinte merésznek mondanám –, és akkor válaszként szeretném is kijelenteni széles nyilvánosság előtt rapid, hogy nagyon szépen köszönöm, de nem; nincs az a nyuszt.