Zavarba hoz a közösségi média elképesztő erejű kiáradása – Bencsik Gábor a Mandinernek
Hogyan lett szépreményű talajbiológusból előbb újság-, majd regényíró, és miért biztos benne, hogy a konzervatív oldal jár közelebb az igazsághoz? Interjúnk.
Tudnunk kell, hogy a szép mű intellektuális értelemben sérülékeny, a groteszk viszont vastag bőrt visel, mint a rinocérosz.
„Megy a purparlé a József nádor téri porcelánfa körül. Ha az ember véleményt akar alkotni róla, először is próbálja meg lehántani a közzétett véleményekről a durva politikai elfogultságot. Mert a közleményekben az vastagon benne van, az ellenzéki sajtónak nagyjából tök mindegy, mit építenek »ezek«, úgyis rondának ítéli. Hántsuk le a saját, esetleg kormánypárti elfogultságunkat is. Ha ez nagyjából sikerült, vegyük számításba, amit egy alkalommal Sándor Pál mondott, amikor megkérdeztem tőle egy forgatáson, mikor derül ki, hogy jó-e a filmje. »Fél évvel a bemutató után«, volt a válasz. Szóval várjunk egy kicsit az ítélettel. Amikor a város egyik legszebb épülete, az Iparművészeti Múzeum elkészült, Tóth Béla, a kor egyik jelentős közírója a cigánycsászár palotájának, Czakó Elemér pedig, maga is jeles műtörténész, a delhii indóház mintájára épültnek nevezte. Ma már mindenki tudja, mekkorát tévedtek.
És van még valami. Szép jó művet létrehozni sokkal nehezebb, mint groteszket, durvát, torzat, éppen mert nagy a giccs veszélye, azt pedig feltétlenül el kell kerülni. Tudnunk kell, hogy ma a művészetben a szépség megjelenítéséhez kell bátorság és tehetség. Ami a legkevésbé sem igazolás a sok dilettáns giccsőr számára, de attól még igaz. Művészetfogyasztóként pedig nem szabad bedőlni azoknak, akik a szépséget kigúnyolják és kinevettetik. Tudnunk kell, hogy a szép mű intellektuális értelemben sérülékeny, a groteszk viszont vastag bőrt visel, mint a rinocérosz. Szóval vigyázzunk a szépségre.”