„De az összeütközés így is egyre kevésbé kerülhető el. Orbán Viktor kormánya és »szellemi holdudvara« a klímáról szóló, egyre hangosabb vitákban – nyilván – a változások és a gondok jelentőségét lekicsinylő, a főárammal szembehelyezkedő, kényelmes kisebbségi álláspontot találta meg magának. Áder Jánoson kívül mindenki számára egyértelmű, hogy az általa rendszeresen felsorolt, világszintű panaszokkal, érvekkel, irányokkal az Orbán-kormány tételesen szembehelyezkedik. Ilyen például a szén-dioxid-kibocsátás 2050-es megszüntetésének uniós terve, amit az Orbán-kabinet – negyedmagával, 24 ellenében, pénzt követelve – megfúrt.
Ezután Áder János kettős játékba kezdett: míg a közrádióban azonmód a kormány politikáját látszólag alátámasztó számbűvészkedést mutatott be, másutt inkább a 2050-es klímasemlegesség »elérhetőségét« hangsúlyozza. Bár a minap 32 állami vezetővel együtt aláírta az osztrák elnök éles klímakiállását is, újabb közrádiós nyilatkozatában ennek felemlítése helyett „adataival” ismét csak Orbánék gáncsoskodását védte.
Hogy eközben összekeverte az éves szennyezés mértékét az éves csökkentés mértékével?”