Talán nem a legjobb, de kifejezetten remek módszer erre Wass Albert, Tormay Cécile bevetése, avagy éppen a várhatóan ugyancsak nacionalista történelemkönyvek, vagy éppen a honvédelmi nevelés.
Mert persze engedhetünk a kísértésnek, és érvelhetünk amellett is, nem túl nagy fájdalom az egy balodalinak, ha politikai világnézetéhez amúgy sem közelálló hangsúlyok a Nyugat folyóiraton, Esterházy Péteren, Spirón – amennyiben egyáltalán töredékeiben léteznek az utóbbi kettő esetében – majd kevésbé lesznek hangsúlyosak. Egyrészt ettől még a Takaró Mihály-féle sértegetéseket eltűrni nem lehetséges nekünk sem, másrészt a pusztítás ez esetben csak szimbolikusan a magyar liberális-konzervatív kánon ellen megy, gyakorlati értelemben minden ellen, ami nem Wass és Tormay (Nagy Lajos, és nemrég a Prőhle-ügy bizonyossá tette: Kassák ellen is. De persze másik oldalról Márai és Szerb Antal ellen is, mert hogyne).
És hogy milyen ártalmas lenne majd, ha a 2020-as Nemzeti alaptantervet követően tényleg kiépülne mindez? Ezt bemutatják nekünk a NER-elit aggódó anyái és apái, épp most a szemünk előtt, ahogyan mindettől gyermekeiket menekítik.”