Az uborka hava, augusztusi körkép

„Takaró Mihályra is rászálltak, egy Szél Bernadett nevű bukott politikus (akire emlékezni sem fogunk néhány év múlva) egyenesen botrányosnak nevezte, hogy az irodalomtörténész lektorálja a Nemzeti alaptantervet: »Teljesen rosszul vagyok a gondolattól is, hogy egy szélsőséges nácibarát alaknak bármi köze lehet a Nemzeti alaptanterv tartalmához.« Takaró Mihály nácizmusára nagyon komoly bizonyítékok vannak: egy volt kolléganője, aki író, egy Facebook-posztban azt állította, hogy Takaró »kis zsidó lapocskának« titulálta a Nyugatot.

Ez a poszt azóta eltűnt, azaz a szerzője sem vállalja. De mit számít ez haladóéknál, akiknek egy kósza mondat is elég, hogy más szemében a szálkát megleljék, de a törvényszéki bizonyíték sem elegendő ahhoz, hogy a sajátjukban a gerendát észrevegyék?

No meg azért is náci, mert szereti Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József műveit, és minden jel arra mutat, hogy nem fogja eltüntetni a liberális óhajok szerint Katona József, Berzsenyi Dániel vagy Jókai Mór nevét és munkásságát a tankönyvekből, olyan kortárs írók kedvéért, akik még nem mérettek meg az idő mérlegén. Nagy valószínűséggel minden bolsevik és libsi elemet is ki fog gyomlálni: nem csoda, hogy így kitört a sivalkodás.

A legkellemesebb augusztusi piknik kétségkívül a páneurópai volt. Itt végleg bebizonyosodott, mi a különbség a liberális álmodozás és ámokfutás, illetve a reálpolitika között.

Angela Merkel szavaiból egyértelműen kiderült, kit igazolt – méghozzá rövid időn belül – a történelem. Bebizonyosodott, hogy Magyarország igenis mennyire fontos, amennyiben azt akarjuk, hogy fontos legyen, nem pedig a papucs alól pislogunk és bólogatunk szervilisen mindenre, amit Brüsszelben, Berlinben vagy Párizsban megfogalmaznak. Mi már rég tudjuk, hogy igazunk van és jó úton járunk, de jólesett ezt a Bundesmutti szájából hallani.

Mindeközben – jaj, szinte megfeledkeztem a pillanat legnagyobb hőséről, a klímaapokalipszis Jeanne d’Arc-járól – Greta Thunberg már a nyílt vizet szeli egy luxusvitorláson az Újvilág felé, ahol majd ismét elmondja ostoba közhelyeit arról, amit még a tudósok sem tudnak, nemhogy egy tizenéves taknyos, aki már egy éve lóg az iskolából.”