A liberális demokraták kollektív áldozati játékai

„Mintha az, ha valaki zsidó vagy meleg, egyből meghatározná, mi a véleménye a világról, miben hisz, milyen politikai álláspontja van. Mintha ezek az identitásjegyek kötelezővé tennének bármiféle politikai hitvallást. Ez a liberális demokrata civil vallás csapdája.

A valódi forradalmi felfogás ma – ahogy korábban is – az, ha valaki hisz a szabad akaratban (igen, ez egy keresztény, sőt pápista »vörös farok«, bocs; illetve parancsoljatok, keresztény szabadság). Hogy valaki milyen származású vagy milyen a szexuális identitása, nem determinálja a gondolkodását. A liberális demokraták épp azt a szabadságot vonnák meg az általuk kijelölt hivatalos áldozati csoportokba zsuppolt emberektől, amivel ténylegesen rendelkeznek: a gondolkodás és a vélemény szabadságát. A viktimológiai teológia által meghatározott csoportidentitáson nem lehet változtatni: ha a klérus besorol az áldozati csoportba, onnan nincs menekvés – és ehhez kívánnak kapcsolni kötelező gondolatokat is: ha valaki a klérus szerint szexuális kisebbség tagja, annak ezt és ezt kell gondolnia a világról.

A jó hír az, hogy nem kell. Valakinek a származási vagy szexuális identitása nem tesz kötelezővé bizonyos gondolkodásmódokat. A lobbi nem egyenlő a melegek összességével és nem is képviseli őket. A liberális demokrata civil vallás dogmáit pedig simán el lehet utasítani, és tilos hagyni, hogy kollektív áldozatokká vagy kollektív ellenségekké tegyenek bizonyos előre megszerkesztett és meghatározott csoportokat (melyek a valóságban nem is léteznek) – olyan tulajdonságok alapján, melyeknek semmi közük a politikai meggyőződéshez.”