A homoszexuálisok társadalmi csoportja ellen a magyar állam soha nem lépett fel.
„A bagoly mondja verébnek mondást Szél Bernadett Nem így akarunk élni! című blogbejegyzése juttatta eszembe. Szél újat ezúttal sem tud mondani a körülöttünk lévő, nagyon is rendezett, biztonságos és békés világunkról, alaptörvényünkhöz illő közállapotainkról. Ezért aztán egy falunapi atrocitást, egy szivárványszínű táskás lány pofonverését használta fel arra, hogy lesújtó véleményt fogalmazzon meg a szerinte gyűlöletkeltő Orbán-kormányról. Fogalmam sincs, hogy az ominózus napon még hány ember kapott fülest országszerte, s hogy azoknak mi volt a motivációja.
Az ember természetesen kapásból elítél minden tettlegességet. Ám hogy a sok száz falunapi vagy más rendezvényen elcsattant pofonból csak ez az egy kapott nyilvánosságot, annak sajátos oka lehet. A homoszexuálisok társadalmi csoportja ellen a magyar állam soha nem lépett fel, semmiféle gyűlölködés nem kapcsolható Orbán Viktor kabinetjéhez velük szemben. Sőt! A magyar jogrend biztosítja az azonos neműek számára a békés, biztonságos együttélés lehetőségét is. Ha tetszik, a jogot a szabad szerelemre.
Az erőszakos jogkövetelés éppen az azonos neművel párkapcsolatban lévőktől származik, akik szerint őket bizony még annál is több jog illeti meg, mint amennyit a természet biztosít számukra. A legutóbbi Pride-ot is nagyszámú ellenzéki politikus, országgyűlési képviselő kereste fel, a lelki összetartozás jelképeként büszkén viselve a legkülönbözőbb szivárványos maskarákat, hogy a parlamentet járt emberek révén kvázi legitimálják, hogy ez a zajos csinnadratta szerintük nagyon is jogos követelésekért szerveződött. Még az a különösen szomorú eset is megtörtént, hogy Dobrev Klára a két kiskorú gyermekét is elvitte a demonstrációra, és ott azzal büszkélkedett, hogy a gyerekei is a szeretetre szavaznak a gyűlölet helyett.”