Elbukik a proletárdiktatúra 133 napos rémuralma

„A Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja során egy szovjet típusú totális átalakulást kívánt véghezvinni, megtörve a magyar történelem folyamatosságát. A kommün irányító szerve a Forradalmi Kormányzótanács lett, amely a legfontosabb belpolitikai céljának a magántulajdon minél teljesebb felszámolását tartotta. Kártalanítás nélkül szocializálták a húsz főnél több munkást foglalkoztató üzemeket, zár alá vették a kereskedéseket, a nagybirtokokat pedig kisajátították, földosztást viszont nem vittek véghez. Utóbbi miatt a szegényparasztság neheztelt a rendszerre, míg a birtokos parasztság, illetve a városi középrétegek körében az szült ellenszenvet, hogy a proletárdiktatúra meg akarta fosztani őket a vagyonuktól.

A Tanácsköztársaság internacionalista és antiklerikális jellege számos vallásos és hazafias ember érzéseit is sértette. A kommün az egyházak szellemi befolyásának megtörése érdekében kimondta az állam és az egyház teljes szétválasztását, eltörölte a kötelező iskolai hittanoktatást, továbbá államosította az összes tanintézetet. A diktatúra egyházellenességét jól szemléltette azon Veszprém megyei tanácsvezető panasza, aki szerint »kijöttek, mint a sáskahadak a vidékre az agitátorok és felborították a rendet teljesen. Kimentek a falura és mindegyik azzal kezdte, hogy a templomból mozit csinálunk.«

S bár a szovjethatalom kétségkívül megkísérelte különféle szociális intézkedések révén emelni az életszínvonalat, ám a lakosság ebből a kettős pénzrendszer, az infláció, az általános áru- és nyersanyaghiány vagy éppen a rekvirálások miatt csak keveset érzett meg.”