„Tévedtem. Azt hittem, hogy ez az előválasztás a sokadik menekülés a semmibe, s ha nem, csak arra szolgál, hogy különböző pártok, szervezetek, emberek bodicseket adjanak a másiknak. Ráadásul öncélúan, de rutinszerűen, amit már úgy un a maradék nagyérdemű, hogy káromkodva hátrál ki az egészből. Sok minden miatt alakult másképpen, holott volt benne bodicsek szép számmal, de kivételesen talán még azok is hasznot hajtottak. A figyelemeltérítés azonban változatlanul amatőr hiba.
Mert miközben a hatalom nemzetközi szinten sorra vétóz meg minden épelméjű kezdeményezést, tiltakozást, a hazai pályán pedig változatlan eltökéltséggel irt ki már régóta torkán akadt intézményt, csapatot, szándékot, s építi másutt elképzelhetetlen módon klientúrája befolyását, vagyonát – a túloldalon ismét azzal múlatják az időt, hogy Szanyi Tibor dühödt ámokfutását megfékezzék, kiderítsék az igazi okát, hogy Kálmán Olga miért maradt távol az előválasztás eredményhirdetésétől. De mindig csak oldalazva, sunnyogva szeretnének tisztázni valamit, szembenézés helyett küldöncökkel üzengetve, újabb és újabb meséket föltálalva, amelyek közül mindenki kedvére válogathat, mit tart hitelesnek. Ráadásként MSZP-csetepaté kezdődött Csepelen, Újpesten pedig a sértődött egykori parlamenti képviselő gründolt bosszúból hasonló nevű szervezetet, mint amilyen címen az ellenzéki összefogás indul.