Az elnök aláír

„A rend kedvéért: mindössze azt kellett volna tennie az ország első polgárának, hogy megkérdezi az Alkotmánybíróságot összeegyeztethető-e a Magyar Tudományos Akadémia kizárása a tudományos élet vérkeringéséből és a kutatóintézeteinek államosítása addig, ameddig Magyarország Alaptörvényéből nem törlik a rendelkezéseket: Magyarország biztosítja a tudományos kutatás szabadságát; Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia tudományos szabadságát; tulajdont kisajátítani csak teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehetséges. 

Miután megjelent törvény ezekről a kérdésekről szól, a napnál is világosabb, az elnöki aláírás – az érdekeltek, a velük szolidáris csoportok, az aggódó sajtó, köztük a 168 óra kérése, felhívása ellenére – nem az alkotmánybírósági beadványon, hanem az Országgyűlés elnöke által már aláírt törvényen landolt, szentesítve azt.

Az elnöki pozíció betöltője nem kockáztatott. Ismeri a taláros testület gyakorlatát, mindig talál megoldást annak igazolására, miért jogszerű a kihirdetett és megtámadott törvényben található megoldás. Kár lett volna húzni az időt. Kár lett volna elhalasztani a majdnem kettőszáz éves Magyar Tudományos Akadémia tönkretételéről rendelkező törvény hatályba lépését.”