„A világon sehol sem becsülik az árulást, az árulót, mert csak időlegesen fürödhet a dicsőségben, mint például Kun Béla, Szamuely Tibor, Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Lukács György, Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Gerő Ernő vagy Kádár János. Ez vonatkozik a ma balliberális, kommunista árulóira, akik máig mindent elkövetnek Magyarország lejáratására, Brüsszelben és máshol. Az újdonsült hazaárulók nem fognak a dicsőség falára kerülni, mint például Újhelyi István, Jávor Benedek, Gyurcsányné Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc, Cseh Katalin, Niedermüller Péter és a többi elvetemült. Ők Magyarország tehetségét a külföldi hatalmaknak akarják kiszolgáltatni, még olyan áron is, hogy migránsok millióit szabadítanák nemzetünkre.
Példaképeink továbbra is Hunyadi Jánosok, Zrínyi Miklósok, Zrínyi Ilonák, Rákóczi Ferencek, Kossuth Lajosok, Petőfi Sándorok, Széchenyi Istvánok, Deák Ferencek, Andrássy Gyulák, Tisza Istvánok, Bethlen Istvánok, Teleki Pálok, Bajcsy-Zsilinszky Endrék, Radnóti Miklósok, Eszterházy Jánosok, Mindszenty Józsefek, Kovács Bélák, Pongrátz Gergelyek, Mansfeld Péterek, Tóth Ilonák vagy Wittner Máriák. Ők a mi hőseink. Akik a hazaszeretetből példát mutattak. Hosszú, hosszú a sor, akikre büszkék vagyunk. Szerencsére több a hősünk, a példaképünk, a hazafink, mint ahányan a nemzet árulói vannak. Az utókor a demokráciákban mindig a nemzet nagyjairól emlékezik meg.