Sportéletünk mértékegysége: a pénz

„Azóta sporttársai egész garmadája csatlakozott mellé, elítélendő az úszásra rossz fényt vető kínai sztárt. Tudjuk, persze, az örök tételt: csak az doppingol, akit rajtakapnak. Mégis, a hangoskodók jól tennék, ha először is tükörbe néznének. Biztos, hogy ők soha, semmikor? Szunnal kapcsolatban amúgy még csak nem is a doppinggyanú a legingerlőbb, hanem a lénye, az őt körülvevő miliő, úgy, ahogy van. Hogy is mondjuk, a világhírű úszó nem a népi demokratikus eszmék megtestesítője, sokkal inkább valamelyik császári dinasztia elkényeztetett sarjára emlékeztet. Nem barátkozik senkivel, hárman öltöztetik, még az akkreditációs kártyáját is egy kísérője viszi utána; megközelíthetetlen, önhitt jelenség, a világbajnokság idején az üzleti alapú sport leginkább kézzelfogható megtestesítője.

Vegyünk egy másik példát. Hetek óta megy a huzavona Neymar barcelonai visszatéréséről. Már az is kiszivárgott, hogy a katalán futballklub százmillió eurót fizetne érte, hogy visszatérjen, valamint adna még két játékost, s segítségképpen egy hatos listát is összeállított (Coutinho, Dembelé, Rakitic, Semedo, Malcom, Umtiti), amelyről a Paris Saint-Germain választhat. Ha én a hatok egyike lennék, biztosan kikérném magamnak az embertelen eljárást, hogy az »áruló«, a csapatot két éve pusztán jobb anyagi lehetőségek miatt elhagyó Neymar ügyé­ben legyek alku tárgya. De persze a hatok nem tesznek ilyet, mert nekik – és az ügynökeiknek – Barcelona, PSG, Liverpool, Real Madrid, Bayern München – és még sorolhatnánk – egyre megy: csak az a lényeg, hogy a fizetési kategória ne változzon, helyesebben lehetőleg emelkedjen.

Ilyen hát napjaink professzionális sportja.

Mindez annak apropóján ötlött az eszembe, hogy N. Pál József a Nemzeti Sportban megjelent kitűnő publicisztikájában (Otthonunk a Föld) azon tűnődik, mivé is lett az olimpiai eszme, mivé lett a sport. Feleleveníti, hogy az Anton és Franz Schmid német hegymászó testvérpár 1932-ben a Matterhorn északi falon való megmászásáért még olimpiai aranyérmet kapott, amelyre a NOB alapító okiratának tekinthető, 1894-es párizsi határozat teremtette meg a jogalapot, miszerint minden kiemelkedő fizikai teljesítményért adható olimpiai medál; s felemlegeti, hogy 2024-től jó eséllyel a breaktánc is olimpiai sportág lehet.”