„Sajátos része a tanulmánynak, amely családomon kívül engem is a kádári korba kényelmesen beágyazódottnak tekint. A leírtak szerint 19 évesként, nappali egyetemistaként egy kis külkereskedelmi vállalatnál betöltött négyórás állásom (aminek megszerzése egy véletlen műve) is a rendszerbe történő beágyazottságnak köszönhető. Ez lényegében egy kisegítő, mindenes, kifutófiúi állás volt, amit az egyetemi tanulmányok mellett is el tudtam látni. Ehhez bizony nem kellett a vállalati párttitkár, vagy személyzeti főnök hozzájárulása, elég volt a főkönyvelő fejbólintása.
Ugyanakkor az ELTE-re nem vettek fel, az akkor szokásos »helyhiány« megjelöléssel, de bennfentesek megsúgták, hogy ennek származásom az oka. A következő évben az ELTE reménytelen volta miatt az MKKE-re jelentkeztem, de ott sem vettek fel az általam megjelölt külkereskedelmi szakra, hanem a pénzügy szakra irányítottak. Származásom miatt munkahelyi előmenetelemet többször is akadályozták.